Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Veress Dániel: Erdély soha nem volt Csomorkány (Emléktöredékek Illés Endréről - Illés Endre hat levele)

Nehéz évek következtek. Három évi hallgatás után hosszú, vallomásos levelet írtam néki. Ezt az egyetlen egyet másolattal. Most újra olvastam: személyes számvetésem a nagy társadalmi nyomás alatt korán érkezett öregség küszöbén. Négy öngyötrő oldal. Ebben a levélben bukkan fel a csak most megvalósult szándék. Levelei felhasználására kértem engedélyét: „... azt kellene például megírnom, hogy milyen szó szerinti felszabadító hatással voltak rám 1955-ben közölt írásaid, miért mindmáig legkedvesebb könyvem — számtalanszor újraolvasott — könyveid közül a Krétarajzok, háttérben a komor ötvenhetes évvel.”

Levelem kelte 1985. július 7. Gondolom másnap postáztam. Illés Endre július 22- én elhunyt. Nem ismerem utolsó napjai történetét, de meggyőződésem, hogy levelem, ha itt nem szegték útját s elért a címzetthez, akkor sem olvashatta. Azóta érzem, hogy ezzel a nyilvános számvetéssel tartozom neki, hálával a Forrás szerkesztőinek a buzdításért és közlésért.

Sepsiszentgyörgy, 1994. június havában.

Az emberek közötti kapcsolat a legigazabb élmény - Illés Endre hat levele 1

Kedves Barátom!

Elnézésedet kérem, hogy leveledre késve, sokára válaszolok. Rossz levélíró vagyok. De ez a rossz levélíró is örömmel, nagy szeretettel, sietve válaszolt volna a te nagyon kedves, nagyon jóleső és meleg leveledre, ha különböző napi munkák, rég lejárt határidők, rámzuhanó tennivalók egyetlen szabad félórát engedélyeznek - a magam kedvtelésére. (Talán tudod: a Szépirodalmi Könyvkiadó irodalmi vezetője vagyok. Évente kb. kétszáz kötetünk jelenik meg; folytatnom sem kell; sejtheted, mit jelent ez a szám, amikor minden mellékmondat tányéraknát rejtegethet. - Be kellett fejeznem „Chartreuse” - fordításomat és egy Stendhal-tanulmányómat, melyhez nagyon sokat olvastam, hogy szinte észrevétlen részleteket tisztázzak. - Korrektúrák zúdultak rám... de elég! Panaszkodásnak olvashatod, pedig mindez gyönyörűség! Csak fáraszt. S elég fáradékony vagyok.)

Hadd térjek rá a leveledre.

Vallomással kezdem: kérdéseidre igen bizonytalanul tudnék csak felelni, - engedd el ezt a tapogatózó feleletet.

Mi az esszé?

Érdemes tisztázni a tisztáz hatatlant? Minden formula merevít. És én éppen azért kezdtem írni (s bővíteni) a „Krétarajzok” sorozatát, mert nagyon meguntam elmerevedő kritikánkat. Kritikusaink csupa éles fogalmi meghatározással jellemeztek, - s az eredmény? Két kritikában vagy tanulmányban bátran fel lehetett volna cserélni az írókat s a műveket. Segédcsapatokat kellett mozgósítani, emléket, összefüggések rejtett rímeit, novellisztikus szerkesztést, s tudjisten mi mindent még, hogy mélyebbre jussunk. Örömmel látom, hogy ennek a törekvésnek volt némi hatása.

Egyvalamit tartok fontosnak: minden részlet, látszólatos betét, felkutatott adat és szerencsés jelző - valóban jellemezzen! Önmagáért ne csillogjon semmi!

Csak az igazi kritikus lehet jó esszéíró. Csak az, akinek a kritikai mérlege nagyon érzékeny és pontos szerszám. Az esszé magja mindig a helytálló, a helyes, az igaz kri43