Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés) III. rész

got, autóval kivágtatott a Kampuszra, és mint egy bősz anyatigris ragadta magával szorongatott félj ét, a szorongatok botokkal felszerelt köréből. (Házasságuknak ez volt a fénypontja, innen kezdve észrevehetetlenül, majd 1979 után észrevehetően hanyatlani kezdett.)

Guayanában megszaporodtak a honfitársak. Először egy geológus házaspár jött, az Egyesült Nemzetek jóvoltából, majd egy kis angyalföldi tanárnő, aki egy guaya- nai indushoz ment féijhez Pesten, de már idekinn szülte meg három gyermekét. Végül egy mémökházaspár jött, a férfi induseredetű Guyanái, a lány felvidéki magyar. Gyerekükhöz angolul beszéltek, egymás között viszont, hogy? Nos, eltalálták: csehül. Ugyanis a prágai egyetemen ismerkedtek meg egymással.

A fülledt meleg nem mindenkit tesz tétlenné. A hajnal viszonylagos hűvöse és az este enyhe, szellőjárta levegője, hősünkre pezsdítően hatott. Első, 1955 és 1964 közt írt regényét az Érettségit kiadatta Rómában. A második magyar könyvét, a Magyar Odisszeuszokat úgyszólván utazások közepette írta, illetve, visszafelé ringva a hajón, a rotterdami kikötőben fejezte be. Guyanában kiadott egy egyszemélyes folyóiratot, kétnyelven: CSAKAZERTIS - JUSTFORALLTHAT címen. Egyik száma egy Radnóti válogatást tartalmazott. A másik pedig bizonyos Institoris Zsigmond nevű úr darabját Ulisszeszről, hősünk angol fordításában. De elkészült első kétnyelvű verseskönyvével a KÉTSZIVU-TWOHEARTED-dal is.

Az egyetem rektora azt szerette volna, ha az egyetemi könyvtár hatásköre kiterjedhetne a megalapítandó Guyanái Nemzeti könyvtárra is, s a kiterjed hatáskörű kinevezést előrevetítendő, felajánlott hősünknek egy további ötéves szerződést.

Egy pillanatig sem tétováztak. Ági Európához kötődött, a lányok iskoláztatása Angliában látszott biztosítva lenni, Káté pedig - így gondolta — mindenütt meg tudott volna élni, (csak ajég hátán nem), ahol energiáinak megfelelő kiutakat találhatott volna. Persze, ő sem maradt volna könnyű szívvel. Egy német barátjukat éppen kitoloncoltak, egy angol professzor kollegáját eltanácsolták, egy kínai barátjának könyvkereskedését államosították, egyszóval kitörőben volt a dél-amerikai néger „feketehatalom-népi-demokrácia” fajgyűlölő változata. Kiírták a választásokat. A néger kormány ellenzéke, a sokkal népesebb, de nem felfegyverzett indus párt volt. Chaddi Jagan fogorvos, az ellenzék vezére közel lakott, a Bel Air-be is eljött agitálni. Protagonistánk eme barátságos szavakkal tessékelte el a pártvezért a háztól: „Tisztelt Jagan úr! Ön Marx és Lenin uralmát szeretné megvalósítani ebben az országban, ezen a féltekén. Én azért jöttem el a hazámból, Magyarországról, mert a szovjet tankok ránk erőltették uralmukat, e szent férfiak nevében. Ne tegye próbára türelmemet, távozzon kérem.” Káté szavazata híján (brit expatrióták ugyanis szavazhattak a választásokon) a Jagan párt elvesztette a választást. Kudarcukhoz némileg hozzájárult az is, hogy a kormány több szavazóurna tartalmát a tengerbe szórta. Ez nem volt új dolog. Ha a levélkihordónak rossz napja volt, így cselekedett a közönséges levelekkel is.

Káté, Ági, a két lány, legboldogabb guyanai napjaikat indián településeken töltötték. Két példa a sok kirándulásból, melynek Káté számára járulékos célja az anyaggyűjtés volt: indián „kapitányoktól” azaz törzsfőnököktől gyűjtötte be — főleg tolmácsok segítségével — azt az anyagot, melyet Kalauzában felhasználhatott.

Az első és második évben volt egy kimustrált katonai landrovere, melyet terepjárás mivoltában az őserdőben vágott utakon is lehetett használni. Elöl ment az egyetem jeepje, a földrajzi tanszék kutatóival, mögötte Káté, kis családjával. Ha a kocsi a patakban rekedt, a legközelebbi indiánok kihúzták. Ha, kiszállván, kígyók álltak (feküdtek) útjukban, ezeket nagy husángokkal derékba törték.

A Potaro vízeséshez vezető kirándulásra egy tizenkét tagú expedíció ment. A világ e második legmagasabb zuhatagát Ági már látta sportrepülőről. Az expedíció jeep27