Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Veress Dániel: Erdély soha nem volt Csomorkány (Emléktöredékek Illés Endréről - Illés Endre hat levele)

része lett szellemi horizontomnak. Abban is része volt, hogy éveket töltöttem Ke­mény Zsigmond társaságában. A két könyvespolcos emlékkép közti negyedszázadban még történt köztünk egy és más, felidézésre nógató. 1960 tavaszáig tizenegy levelet kaptam Illés Endrétől. Ezek közül közlünk ötöt, a hatodikból egy részletet. A többi miről szólt? Mindenrendű irodalmi dolgokról és gondokról. Rendszeresen beszámolt saját munkájáról, biztatott, tanácsokat adott, itt-ott értelmezte saját írói szándékait is. Például a Hamisjátékosok-ról ezt írta: „Olyasfélét próbáltam megvalósítani itt is, mint a Krétarajzok ban. Ott néhány na­gyobb tanulmány mellett ízelítőül válogattam egy-két nyúlfaroknyi kritikát is, in­kább felvillanó, elmarasztaló ötleteket. A Hamisjátékosok ban pedig a novellák mel­lett meg akartam mutatni a műhely forgácsait is: azokat a terveket, amelyekből nem lett novella. Mert ez tollrajzaim műfaja: torzó, figurák, tájak, helyzetek, - egy ideig formálgattam őket, míg végre megértettem: nem lehetnek novellák.” Az Igaz Szó Móricz-szám összeállítására készült. Engem, noha a közlésről letiltot­tak, a szerkesztők együttgondolkodásra szólítottak fel. Eligazításért, tanácsért Illés Endréhez fordultam. Két levélben is ontotta az ötleteket, adatokat, Móricz-írások lelőhelyeit, címeket. Akkortájt három darabja volt műsoron, a Türelmetlen szeretők, a Vörös és fekete és a Trisztán. Szerette volna, ha valamelyik előadást megnézem, épp készültem Pest­re. Darabonként gondosan felsorolta az előadási napokat. Kiutazásomat ismételten nem engedélyezték. Közben beteg volt, elég sokat betegeskedett, makacs influenza, homloküreg gyul­ladás, láz. „Betegségem alatt végre megismerkedtem Dürrenmattal. Elolvastam négy darabját, a regényét s összegyűjtött novelláit. Mulatságos író. Tehetséges is. Kár, hogy istene, mindene: az ötlet. Néha nagyon jó, néha kevésbé jó ötletek. Mindig csak: ötlet. De ez az absztrahálás végül is - egyhangú. Elolvastam Simone de Beau­voir új könyvét is, az önéletrajzát. Nagyon sok meglepő részlet. Még mindig újat mond a francia polgári világról. Néhány pillanatra felvillan a könyvben Hevesi And­rás figurája is, akiről Illyés tévesen írta: „Beauvoir volt a halálos szerelme.” (Fran­ciaországi jegyzetek.) Csakugyan találkoztak - több semmi. Én is így tudtam H. A. -tói. - Ha kedvem és időm engedi, írok majd valamilyen „krétarajz”-félét Hevesi Andrásról.” Megírta. Érdemes együtt elolvasni az Egy „dühöngő fiatal” a 30-as években-1 Cs. Szabó László írásával, A colmari katonasír-ral. Kitűnő példák arra, hogy miként vá­lik az két író tolla alatt, egyiknél a novella-anyag esszévé, másiknál az esszé-anyag novellává. Hogy ez alatt a jó két év alatt hány levelet írtam, nem tudom. Arra sem emlék­szem, hogy mit, miről. Viszont jól, még ma is túl jól emlékszem 1960. március 18-án keltezett levelének hatására, mely érzelmileg letaglózott. A fo szöveg így szólt: „Kedves Dani! Nagyon rossz érzés - udvariatlannak lenni. Amikor egy-egy levélre (sőt levelekre) időzavarban egyre halogatom a választ: nyo­maszt és bánt - megint udvariatlan vagyok. Három, egymás sarkára lépő influenza felriasztott: komolyabban kell bánnom időmmel és erőmmel. Különböző „takarékossági” intézkedéseket kellett tennem; mondanom sem kell - nyomatékos orvosi kívánságra. 39

Next

/
Thumbnails
Contents