Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5. szám - Az Eötvös Kollégium centerániumára - Fodor András: A továbbélő Eötvös Kollégium

nyű. A hajdani szellemi kolostorra emlékeztető organikus intézményt tehát olyan­ként, amilyen volt, nem lehet máról holnapra visszaállítani. Odáig mégis eljutott a régi és új felelősség összekapcsolódó szándéka, hogy 1990 decemberében a Köztársasági Elnök, a Művelődési és Közoktatási Miniszter, a Ba­ráti kör, a Tanári kar és a diákság jelenlétében nyilvánította ki az Eötvös Collegium visszakapott autonómiáját. A Magyar Közlöny 1991/122. számában erre vonatkozó­an olyan paragrafusok is olvashatók, hogy a Collegium „önálló költségvetési szerv­ként működik; költségvetését a Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségve­tésében kell biztosítani.” A 6. paragrafus szerint a Collegium működését a Collegium Baráti Körének, a Collegium tanárainak és diákjainak választott képvi­selői (kuratórium) valamint a Kurátor segíti. Az új Kurátor, ezt már én teszem hozzá: Keresztury Dezső. A százéves évforduló előtt tehát újra nyitott a dilemma: Diákszálló, vagy a hagyományait folytatni, újíta­ni tudó Elő iskola? Utóhang A drasztikusan elvágott sorsú régi Kollégiumba 1947/48-ban még úgy jártak be a különféle folyóiratok, tudományos intézmények, a Magyar Rádió munkatársai, szerkesztői, mint a szellemi utánpótlás ígéretes piacára. Tanárok, diákok műhelyvi­tái zajlottak, tárlatok, hangversenyek, színházak szabad, de rendszeres választá­sán túl, a kultúra és a közélet legértékesebb képviselői jöttek be közénk. Igen, a lép­csőházi kép nem ok nélkül emlékeztetett bennünket naponta a szabad eszmecserék és barátságok agorájára. Az új esélyeket keresve, másként, de mégiscsak ott kéne folytatni. 91

Next

/
Thumbnails
Contents