Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Fejér Ádám: „… akit ragaszkodása az igazsághoz egy boldogtalan korban hazudni kényszerít…”
Úgy kétszáz évvel ezelőtt a tragédia műfaja azért függesztődött föl, a tragikus életérzés azért került le a napirendről, mert a francia forradalomhoz köthetően a születési arisztokrácia kulturális pozíciói fölszámolódtak, mert a hagyomány fóltét- len képviseletét nem vállaló, arra alkalmatlan polgár kísérelte meg ezen szerep pótlását, e pozíció betöltését. Ha a jövőben ismételten lesz olyan arisztokratikus (értelmiségi) szerep, amelynek igényét, reményét, vágyát Németh László drámájából nem nehéz kiolvasni, akkor az semmiképpen sem születési előjogokon nyugvó, intézményesen bebiztosított szerep vagy pozíció lesz, látókörét nem határolhatja le valamely kultúra sajátos tapasztalata, annak hordozója a lét, a teremtés rendjéhez igazított, a kultúrhagyomány egészében tájékozódó és azáltal hitelesített arisztokratikus értelmiségi gondolkodás, magatartás lehet. Ennek megfelelően a tragikus életérzés vissza kell hogy térjen szellemi látókörünkbe: tragikus életérzés nélkül nem gondolható el arisztokratikus mentalitás, nem állítható helyre világunk megbillent egyensúlya. Mint Galileijének megformálása mutatja, Németh László elégedetlen a korban neki kijutó sem nem polgári, sem nem értelmiségi szereppel, az ő helyzetében a szempontoknak a reneszánsz óta tartó vegyítése akuttá, elviselhetetlenné válik. Mint láttuk, a huszadik század közepén az igazságra állított arisztokratikus mentalitáshoz való ragaszkodás az immár véglegesen visszahozhatatlan múlt nem, csak a megsejtett jövő igazolhatja. A történelmi Galileinél magánál még más volt a helyzet. A XVII. századi tudós humanista nemcsak tragikus-arisztokratikus szerepről nem álmodozott, de tényleges polgári helyzetének drámaiságát sem élezte ki, egyszerűen azért nem, mert mint a humanisták általában, ha igen öntudatos is volt, ha ismerte is a maga értékét, sosem gondolta, hogy rajta fordulna meg a világ sorsa, illetve az volna kívánatos, hogy így legyen. Mint a kor legtöbb szellemi embere, nemcsak azért rendelte alá magát pártfogójának, mecénásának, adott esetben Toscana nagyhercegének, mert a tőle várható fizikai védelemre, anyagi támogatásra, összeköttetésekre, kapcsolatokra számított, mert azok nélkül egyszerűen nem lehetett meg, vagyis nem puszta kényszerűségből, elvtelen megalkuvásból, hanem azért is, mert a maga, végső soron mégiscsak polgári, ideologikus igazságát a nagyherceg politikai, társadalmi, kulturális: arisztokratikus tekintélyével hitelesítette, tehát nagyon is elvi, eszmei alapon, s ily módon a tragikus, sőt bizonyos mértékig a drámai szerepet neki átengedte, és a maga bajáról, gondjairól legfeljebb olyan episztolákban írt, amelyekben egyben higgadt bölcsességét és a pártfogója iránti föltétien hódolatát is kifejezhette. Meglehetősen más volt Németh László helyzete, aki a maga korában nem találhatott az ő, polgári szerepkörben maradó, bár az azon túlmutató értelmiségi szerep- vállalást célbavevő szellemi vállalkozásához azt hitelesítő arisztokratikus pártfogót, és aki ilyennel természetesen nem kísérletezett, de akit az ideális értékeket durván elutasító és a nyers erőszak mindenhatóságát valló totalitárius hatalom egyfelől a létezés elemi föltételeiben korlátozott, másfelől magát mecénássá maszkírozva, hellyel-közzel úgymond kegyeiben részesített. (Mint ismeretes, Németh László a Galileit például Révai József fölkérésére, biztatására vagy engedélyével, bár természetesen a maga szellemi intenciói, életművének belső logikája szerint írta.) Teljesítményének hitelesítését a Galilei szerzője nem - az adott esetben arra alkalmatlan - hatalomnál kereste, hanem — mint már a XIX. században Petőfi és Arany is tette - a népnél, a polgárosodás felszabadító és egyenlősítő, de egyben a hagyománytól el is oldó folyamatán még át nem ment paraszttársadalomnál, amely még mindig mutatott arra bizonyos készséget, hogy a maga polgári pozíciójával meg nem elégedő szellemi ember ideális törekvéseit ontikussá, egyetemessé tegye, a létben gyökerező és mindannyiunk számára közös igazság kitapogatásához segítse. A 66
