Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „33” - II. rész

Alul a Jámbor házaspár lakott, szerencsés véletlen folytán tehát Káté reggelizőtársai.

Az egyetemi előkészítő angol tanfolyamot a British Council szervezte. Az összegyűjtött huszonegynehány magyar egyetemistát két csoportba osztották. Káté a haladó-csoportból összebarátkozott Zádor Palival, kit mint matematikus diákot távolítottak el a pesti egyetemről, 1955-ben, a „fontolva-haladók” közül pedig Keresztény Gyuszival, ki a hatvanas években kiugrott a számítógépes szakmában, ám a 70-es években egy heveny agy-gyulladás áldozata lett.

A tavasz korán jött, soká tartott és a legszebb volt, amit életében megért. Két diáklány kereste társaságát. Az egyik, Judit, a volt belügyminiszter unokája, kvé- ker volt, s mindenáron tenni akart a magyarokért. 56 telén Pestre ment, Kádár bezárta, kiszabadult és Oxfordban a nem-diák menekültek körében tevékenykedett. Káté fordított neki. Legszívesebben az erdészházba ment a lánnyal18 - nárciszszőnyeg és gombasereg borította a mohos tölgyfák közét - hol egy ott elhelyezett magyar segéderdésznek és családjának tolmácskodott.

Anne, a házban lakó báj és penészvirág Elizabethnek barátnője, a jugoszláviai angol követ vagány lánya volt. Az arisztokrata konvencióknak megfelelően, szakadt, koszos felöltőben és vadonatúj Volkswagen bogárral járt. Anne vadul rock’n rollo- zott, merészen lovagolt és jól úszott. Kettejük barátsága nem ment túl a pajtásságon.

Káté és Zádor Pali tudatosan készültek arra, hogy a nyári szünetben Rómába látogassanak. Ehhez útiköltség és költőpénz kellett, mert az oxfordi havi ösztöndíj csak az ottani életre volt szűkösen elég. (Magyar mércével: bőven.)

Káté Jámborék ajánlása nyomán, a Newman könyvkereskedésben mosogatott. Akkoriban úttörő vállalkozás volt, hogy a könyvüzletben ebédelni is lehetett. A mosogatás ingyen ebéddel és némi zsebpénzzel járt. Denis, kopasz, nyurga tulaj és fo- szakács, bevezette ott a halhatatlan leves intézményét: az új leveshez hozzáöntötte az előző napról maradót. (Kozmástól.)

Szemben, az All Souls gótikus nagyhírű College-ben lakott, akkoriban, W. H. Auden, a költészet professzora, e század angol irodalmának kimagasló alakja. Káté már megbarátkozott Auden verseivel. A költőt is megnézte magának, amint az audienciát adott a diákoknak a Kardomah kávézóban. Nem merészelt azonban odamenni hozzá, 1972-ig, amikor az idős Audennal (arca öreg vadgesztenyéé) a College- ben kétszer találkozott.19 A másik pénzkereseti forrás a Radcliffe kórház volt, melynek folyosóját mosta. A kórházban, mint nagyreményű orvos, dolgozott Lajtha László, a zeneszerző fia, akivel, a nyolcvanas években, amikor Lajtha Manchesterben rákkutató professzor lett, távoli barátság szövődött.

A kórház a szép, kívánatos ápolónők kifogyhatatlan kincsestára volt. Szőke, csontos angol leányzó volt az első megkörnyékezett, aki a második csókolódzás után rögtön a házasságra terelte a szót. A második leány hollandus volt, indonéz beütéssel, a harmadik német, rajzos mint egy Dürer kép. A hollandus lányt, Sárát, ölben éjszaka föl lehetett cipelni a manzart szobába (lépéseit így nem hallották a közbülső la18 Egy másik kirándulásuk történetéről Szerb Antal özvegyének számolt be. Lásd: Pendragónia (Kortárs, 1992 nyár)

19 Együttműködésük gyümölcse volt Auden Petőfi fordítása: „A bánat egy nagy óceán”. (Thomas Kabdebo: 100 Hugarian Poems. Manchester Albion Editions, 1976).

56