Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Alföldy Jenő: A magasság élménye
mányos értelemben kötött formájúnak mondható verse van a kötetben, s bizony távol állnak a bravúrverstől. Tanúságuk szerint Pintért nem könnyedebbé teszi a szorosabb kötöttség, hanem nehézkesebbé: nemcsak ritkás ragrímei bosszantóak, hanem képzavarok is megkísértik az Istenhegyi, istentelen énekben. Bravúroskodnia nem kell, de a nagyobb verstani jártasság jót tenne neki. A fiatalabbaknál ma fokozott formaigényesség pótolja azokat az élményeket, amelyekben viszont a hatvanas-hetvenes évek fiatalságának volt része - Pintér a sokfelé megforduló, nemzetiségi helyzetű magyarokkal és a szomszéd népek költőivel is kapcsolatokat építő, sok élményből, ismeretségből merítő költők közé tartozik. Ha valaki nagyralátó terveket sző a költészetben (máshogyan elkezdeni sem érdemes), akkor a kétféle erény szintézisére érdemes törekedni: legyen a vers életszerű, lüktessen benne a vér, horgasodjon benne gondolat - de ne álljon meg a hetvenes évek rongyosdivatjánál az öltözködésben: a fényűzés fonák jele volt az, nem igazi puritánság. Akkor jó a vers (kísérlem meg a művekkel bármikor cáfolható szentenciát), ha nem a túl cifra vagy túl ínséges formája vonja magára figyelmünket, hanem a gondolat és érzelem hevét vagy hidegét maradéktalanul kisugároztató formája, poétikája. MAI MAGYAROK SZE.PSZÖ — CSERÉPFALVI KIADÄS Ignotus Pál és József Attila dedikációja a Mai magyarok régi magyarokról (1936) című kötetben 86
