Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kilencven éve született József Attila - A téridő koordinátái (Sándor Iván beszélgetése Wallesz Lucával)

- Nem. Akkor még maradt csak a vers. Később, amikor egyszer hazahozták a fényképésztől anyám meg az én képemet, ő tette fel a falra anyám fényképét, és mellé az enyémet. Megint a piros asztalnál ültünk, és akkor azt mondta, hogy Bubi9, meg kell valamit mondanom. Én a Lucát szeretem. Anyám mosolygott és azt mondta: hát el is tudom képzelni.- Ez később volt?- 1928-ban.-Néhány hónap telhetett el... Jelentette mindez azt, hogy benne változás volt észlelhető a Magához való viszonyában? Tehát most már a „vallomás” előtti korszakról a „vallomás” utáni korszakról beszélünk.- Erről én is sokat gondolkodtam, hogy aztán hogy lett. Arra emlékszem, hogy egyetlen egyszer csókolt meg Attila, akkor is úgy, hogy nem az én beleegyezésemmel. Elhúztam a számat. Még most olyan rossz érzéssel gondolok erre. Pedig én azért szerettem csókolózni, de Attilát nem tekintettem férfinek. Egy fiúnak tekintettem. Anyám is ugyanígy volt vele. Más soha azon az egy csókon kívül... Mondjuk megfogta a kezemet és odaültetett maga mellé. Luca az én menyasszonyom, mondta. Mi ezen úgy csöndesen elmosolyodtunk... Szóval hagytuk őt játszani... Hozott egy ezüst láncot és mondta, hogy ő eljegyzett és most már a menyasszonya vagyok... Ilyen dolgok voltak... Még egyet elmesélek. 1928-ban este járt hozzánk. Apám hálószobája - a műterem — az előszoba végén nyílt. Teljesen különállóan volt anyámmal a kettőnk szobája. Ott ültünk, anyám, én és Attila. Mindig lehetőleg kapuzárás előtt ment el, mert nem volt pénze. Akkor még tízkor zárták a kapukat. A lámpát sosem oltotta el apám, amíg Attila nem ment el. Figyelt és világított, hogy tudja, ki van nálunk. Rettenetesen féltett engem, még Attilától is. Egyszer kikísértem Attilát és tudtam, hogy ég a lámpa, mert matt üveg volt az ajtón. Visszamentem és hallottam, hogy apám hív: Luca, kérlek, gyere egy pillanatra! Megyek be, feküdt az ágyban. Megálltam előtte és azt mondta: Kérlek, figyelj! Nem fogom tűrni, hogy a lakásomból hajnalban legények surranjanak ki! Ez volt az Attila, úgy háromnegyed tízkor. Ilyen volt az apám stílusa.- Mondott erre valamit?- Valamit mondtam, azért is, mert nagyon könnyen dühbe jövök. Valami olyasmit, hogy hát az Attila a vőlegényem. Vérig voltam sértve. Mások persze ezt nem így fogták volna fel, mert inkább komikus volt, de engem nagyon sértett.-Attila elfogadta így ezt a kapcsolatot?- 0 elfogadta a szituációt úgy, ahogy volt.-Nem változott a magatartása? Ha nem is utasította őt vissza, de elzárkózott. A férfiak ilyenkor megsértődnek, netán magukba húzódnak.- Én ezt akkor úgy fogtam fel, és most is úgy látom, hogy Attila úgy elvolt a maga költészetével, hogy én csak egy eszköz voltam ahhoz, hogy ő verset írjon.-Az köztudott, hogy a Pöttyöst magához írta. Az 1928 elejéről való versek tulajdonképpen egy Luca-ciklust képeznek.10

9 Gyenes Gitta beceneve

10 Ekkor írja a Pöttyös t, a Tószunnyadó-t, a Lucá-1, a Csüngője voltam-ot, a Tedd a kezed-et, a Ringató-1, a Lucához-1; közben a Nemzett József Áron-t, amelyben három nevet ír le, apjáét, anyjáét és Lucáét. 1926-ból való a Kirakom röggel, amelyben először írja le Luca nevét.

44