Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Kilencven éve született József Attila - A téridő koordinátái (Sándor Iván beszélgetése Wallesz Lucával)
me, de ott nem ő alszik, hanem apám. Ebben a műteremben voltak az irodalmi estek. Egyébként erről meg is jelent egy írásom egy amerikai lapban magyarul... Szóval ebben a műteremben voltunk együtt általában minden vasárnap. De Attila minden hétköznap délelőtt is ott volt... Volt egy erkély, a Gyarmat utcára.- Tudott akkor valamit József Attila életformájáról?- Azt tudtam, hogy a sógora, Makkai7. Azt is tudtam, hogy ha vendégek jönnek a Makkaiékhoz, akkor nem szabad megmondani, hogy ő az öccse a Makkainénak. A Lucy ugye az volt a József Jolán, aztán végleg „lucysítette” magát.- Mondja el, kérem, a bécsi találkozást.- Kétszer voltam anyámmal Bécsben. Az elsőn Attila vezetett engem végig a múzeumokon. Magyarázott. Hihetetlenül művelt volt. Én teljesen rá voltam bízva Attilára. Ő kislánynak tartott, akit kísért, segített. Elmentünk a múzeumokba, elmentünk együtt mindnyájan kávéházba. Én közben megbetegedtem. Akkor feljött hozzám Attila. Volt egy Tinka nénink, egy öregasszony, aki Bécsbe ment férjhez. Ott laktunk. Attila feljött. Nem volt nagyon jól öltözve, ezért a Tinka néni nem akarta beengedni. Amikor aztán együtt megebédeltünk, Tinka néni azt mondta, hogy ültessem még le és vegyek ki a számára még két süteményt. Odavittem neki, mint egy koldusnak. A Tinka néni férje - egy osztrák, igen vallásos zsidó - Attilával nagyon összebarátkozott. Attila tanította őt magyarul, persze az ő játékos formájában. Ém- lékszem, mindig azt mondta neki, azt tanulja meg, hogy alelölülő. Az öreg bácsi, aki már akkor 70 körül volt, folyton ezt tanulgatta. Szóval mindig a játékos Attila jött elő... Nagyon lázas lettem. Anyám sosem volt otthon, délután Attila jött és órákig mesélt nekem... Maga nem ismeri azokat a régi plüss díványokat, két oroszlán volt a végükön, nagy szájjal, már akkor is irtóztam az ilyen dolgoktól.-Attila akkor találta ki a meséket?- Igen. Akkor találta ki a meséket. És az egyikből lett aztán Az én falkám olyan falka... Úgyhogy amikor később először olvastam a verset, azt mondtam: jé, itt van a mese, amit Attila Bécsben mesélt nekem.- Meddig tartott ez a bécsi egyiittlét?- Ez körülbelül egy hét volt. Mi hazajöttünk, Attila maradt. Ő akkor a Kovács Gyurkával volt jóban.- Vissza tud emlékezni a következő találkozásra? 0 akkor kint maradt Bécsben, aztán hazajött, elment Hatvanba, aztán jött a párizsi út, ez a dokumentumok szerint körülbelül 1926 őszétől 1927 nyaráig tartott. Az 1927-ből való legutolsó verse már Magának szólt.8- Igen. Az az érdekes, hogy Attila fogadásból írta. Volt egy közös barátunk, úgy hívták, hogy dr. Nagy Sándor. Műegyetemi tanár volt, volt egy lapja, amely összesen két példányban jelent meg, a Szintézis. Hihetetlenül művelt ember volt, aki már akkor nagy Attila-rajongó volt. Attila őt folyton ugratta velünk együtt. Na most egyszer mi leültünk, és akkor azt mondta, hogy Attila, fogadjunk, nem tudsz egy szép verset írni a Lucához. Csak mi hárman voltunk együtt akkor. Emlékszem a nagy cserépkályhára. Az elején nagy máriaüveg, amin a tűz átvilágított, megvilágította a nagy parasztbútorokat. Oda volt húzva a fotel. Ott írta ezt a verset.- Vissza tud emlékezni arra, hogyan írta? 7 Makkai Ödön ügyvéd, József Attila sógora. 8 A vers címe: Áldalak búval vigalommal. 42
