Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés)

kezdenek vele. Ezeket meg kell vernie. Rájön arra, hogy bár futballozni, pingpongozni egyelőre nem tud, fiúizmait jobban megedzette a szigeti élet, mint kortársaiét a városlakás.

Egyébiránt a kisváros tele van a háború utáni élet felbolydulásaival. A deportáltak közül páran hazatérnek, közülük néhányan csendesen letelepszenek, mások beállnak ifjú és középkorú kommunistának. Kelések, tályogok támadnak az emberek testén, a kórház túlterhelt, nehezen áll talpra, a Sugovica fertőzött, egyelőre pucéran fürödnek benne, akiket nem izgat, vagyis a ruszki szoldátok és a harisnyák. A városparancsnok, egy bizonyos Melnyikov ezredes egy másik nagybácsi házában lakik, védelme alatt sértetlen a nagycsalád. Ha vadászni támad kedve, ki kell őt vinni Réti pusztára, vagy a szeremlei erdőbe. B. sárga bőrkabátját elcseréli Melnyikov ezredes szárnysegédjének 350-es BMW motorkerékpárjáért.

7. BAJA, ALFÖLDI JÓZSEF UTCA 6.

Ide költöznek 1946 őszén, itt éri mindannyiukat a friss, ropogós forint, az elmillió- sodott adópengő infláció után. A ház nagyanyjáé, itt nőtt fel apja, öt testvérével; innen indult utolsó útjára huszár nagyapja. A ház öt szobájából az ebédlő hatalmas, a háború előtti, alatti, ünnepeken itt étkeztek rokoni seregek. Most faraktár, részben, mert a régi bútorok eltűnvén, időbe telik az újnak megvétele, részben, mert beindult a faüzem, az utca végén s lázasan főijük az újrakezdés.14 Az egykori Deszkás utca valamikor 13 fakereskedő tanyája volt, Kamár dédapja fel és kivásárolta mindüket, még az első háború előtt és egyedül maradt birtokosnak. Mikor 1947-ben, egy évvel Ómama után meghal ő is, még mindig gazdag emberként teszi ezt, hisz csupán a nagybirtokok és a nagy gyárak kerültek eddigre fólosztásra. Aztán még egy esztendő, a fordulat évére fordul a naptár, s elszáll minden, ami volt, a téglagyártól kezdve a fűrésztelepen keresztül a cementgyárig, a gázgyár és a Deszkás utca minden házáig.

Kamár jóapja egy percig nem volt gazdag ember. Egyszer 10.000 pengőt tett egy dobozba, tartogatta, míg az el nem értéktelenedett. De persze valamiképpen haszonélvezője volt az egykori családi közösnek a család minden tagja, az államosításig. A gyümölcsösből elérhetőbb volt az alma, a halastóból a hal, a kerítéshez a deszka; könnyebben hitelezett a Hitelbank, a cégnek autói, kocsijai, lovai voltak. Mégis, alaposan különbözött egymástól minden életút15 , minden egyes családtagé.

Mindez az államosításai gyökeresen megváltozott. Az 1948-ban százéves évfordulóját ünneplő Dely cég állami kézre került, cégvezetőit, Kamár apját és nagybátyját, két év szabadság és teljes vagyonvesztésre ítélték; az Alföldi József utca 6. két szobájába beköltözött egy ávós hadnagy kis családjával, tehát a többiből is menniök kellett.

A111. Béla cisztercita gimnáziumot közben államosították. A papok szétfutottak. Volt, ki megtartotta hivatását, az igazgató a pesti ferenceseknél lett káplán; volt, ki elment gyári munkásnak, volt, ki belehalt a változásokba és egy kétkedő és kény14 A nagy istállóban helyet kap két ló, Jolán, a veránkai Nóniusz és Pista, egy félmuraközi, ők a szállítók. Egykor József huszárezredesnek, B. apjának, hátaslova állt itt, az Ekrazit, meg a házitehén. Az istálló alkalmilag helyet ad az ellő göbének, kecskének. Kívül falához ragasztva, Kamár nyúlólai állnak, eresze alatt fecskefészkek.

15 „Anamazingly complex practical process of chance” (magyarul: „ A véletlenek hihetetlenül bonyolult gyakorlati folyamata”) mondja minden életútra az angol író, Colin Blakemore.

29