Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés)

5. A VERÁNKAI ERDÉSZHÁZ

1944 novemberétől 1945 augusztus legvégéig lakott itt, a szakácsnővel, Teréz nénivel bővült család. Időközben a Liszt Ferenc utcai ház kiégett. Persze, mindez már 1945 koratavászán derült ki, amikor az apa, a téli jégár elültével fólkerekedett a Szigetről és földerítette mi van a városban. Ez Teekém miatt is fontos volt, aki babát várt, s megszülte 45 nyarán a kis fiútestvért, Baján.

Egyelőre azonban beállt a hatalmas 44-45-ös tél, vele együtt a Vén- és a Nagydu- na, befagyó jege páncélkemény lett, német majd orosz páncélosok tapodták. Apja szép ruhátárából több darab menekülő magyar katonák civilesítésére szolgál, egy rend ruhából, a tavasz beálltával, túró-tejfel, vaj, só és paprika lesz, mert az erdész egy kis tehenének minden tejét megissza az a két kibővült család, aki az erdészházat lakja. Az erdészéknél két gyerek van, és az asszony szekszárdi nagyszülei is kijöttek, K-ék a hátsó szobában laknak négyen, Teréz néninek a fűthető nyárikonyhában jut hely. Itt fürdenek, sorban, hetente egyszer, a nagyteknőben, miután a nagyüstben forralt rengeteg vizet kimerik. A füstölőben lógnak a sonkák, kolbászok, főleg már vadmalacok sonkái, mit B., K. apja, pontos ekonómiával lő ki. A hajnali vaddisznóleseken K. ott fagyoskodik a magasles tetején. A szarvasbikák be- cserkészése élvezetesebb: hol a nyiladék végén várnak a sereghajtó öregbikára, hol a tó partján a nádastól takarva, hol a véletlen sodoija eléjük a kapitális 14-est egy lénián. B. fólmagasodik a bakon, a lovak feje fölött lövi blatton a lénián keresztbe átvágtázó bikát. Ötven lépés a bozótba: ott fekszik az agancsos, vérbefagyva. A vadászat most nem úri sport, hanem hússzerző foglalkozás, mint hajdanán. Kamárnak légpuskája, ismétlő flóbertja is van, szárcsával, vadkacsával, ülő vadgerlével ő is hozzájárul a konyha változatosságához.12

Fönt még dúlnak a repülőcsaták, lent a Szigeten megjelennek a megszállók. Vegyes csapat, „gitárokkal”, karabélyokkal, szerzett csizmákkal, bekecsekkel fölszerelve, nyemeckiket keresnek. Hadnagyukkal szót ért B. - németül. Nyemeckik nincsenek, van azonban csokoládédrazsé, hashajtó és kölnivíz, ezt megeszik, azt megisszák, elkérik Kamár kis karóráját és békésen továbbállnak. Az új rend őrei bé- kétlenebbek. B. és az erdész távolabb vadásznak éppen, amikor a két érsekcsanádi botcsinálta, de puskás rendőr, beállít. Elkobozzák Kamár puskáit, s a fiatalabb, a terhes asszonnyal is erőszakoskodni kezdene, ha az idősebb le nem intené. Aztán elnyeli őket is a vadon.

A rengeteg hó árvízzé olvad, az udvaron derékig, a küszöbig ér a jégár. Nyulak, rókák kapálnak a víz tetején és egy őz, mit hármasban az erdésszel kimentettek. Mikor B., Kamár apja és az erdész a fiatal őzsutát éppen a ladikba emelik, a fiú segítő igyekezetében, beleesik a jeges vízbe. Őt is ki kell húzni. Az őz az istállóban kötélen akrobatikázik, aztán megszelídül, Kamár kezéből eszi a barkát, a rügyet, a friss zöldet. Május elsején engedik vissza az erdőbe, lassan, óvatosan lépdel el, vissza-visz- szanéz.

12 Az „irodalom” demokratikus erejére életrajzi példa: Kamárt, mint a 111. Béla cisztergimnázium tanulóját, fülönfogja Deáki tanár úr, bezárást előlegez neki. Az órán a szabadeló'adásról van szó. A 12 éves büntetendő jelentkezik és elmond, a szigeti vaddisznólesről, ott nyomban, egy „szabadelőadást”. Büntetését elengedik.

27