Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Márton László: Az ígérgető (jelenet)
Szükséges, hogy két másik férfi töltse be, Két hűséges barát, hatalmas két nagyúr. ADALBERT és BÉRÉNGÁR: Jól értettük? LEÓ: Te pápa, te meg császár lehetsz. ADALBERT és BERENGÁR: Ilyen egyszerű? LEÓ: Mert egyszerű a szeretet. De mert a szeretet nem győzhet egyhamar, Kanyart kell, hogy válasszatok s kerülőutat. Te pápa lehetsz, te meg császár előbb-utóbb, De magas torony fimdáltatása mély legyen. A császárságért küzdjenek a németek: Ők perzselőcinek meg, s tiéd a gesztenye. - Te viszont ne várd, hogy a pápaság öledbe hull; Előbb keress egy lomha bábut, akitől Nincs félnivalód, juttasd a pápaságra őt: Vagy meggyilkolják, s akkor megbosszulhatod, Vagy békén hagyják, s akkor tedd el láb alól. BERENGÁR: Csodás e terv! ADALBERT: De hol van ilyesféle báb, Erélytelen, puhány, mégis megbízható? LEÓ: Olyan emberkét keress, akinek apja nincs, Sem anyja: nem fogantatott, nem született, Nincsen szülőhazája, nemzetsége sincs - ADALBERT: Szörnyű! LEÓ: Se szíve nincs, se büszke önérzete, Se lelke nincs, mit isteni száj lehelt belénk - BERENGÁR: Mije van? LEÓ: Van teste és a testében van ész: Az ész lélektelen s a teste gépies. ADALBERT: Ez minden? BERENGÁR: És ezáltal én minden leszek? ADALBERT: Ilyen ember nincs! LEÓ: Ha nincs, akkor csinálni kell! Ha Isten úgy teremtett minket, hogy legyünk Hozzá hasonlók, mért ne lennénk képesek Akár a foművében is követni őt? BERENGÁR: Már értem! Ez nagy munka lesz! Vágjunk bele! ADALBERT: Ilyen varázslatért Isten haragudni fog. LEÓ: Gyerünk a Soracte-hegyre! És míg haladunk, Elétek tárom pontról pontra tervemet. BERENGÁR: Hadd rántsak egyet az ingen, Hadd reccsenjen az a gallér! Pénzért dolgozik a pallér, Pénzért adják a föld sóját, De még Krisztus koporsóját Se hidd, hogy megőrzik ingyen. Te mit kívánsz, a nemjóját? LEÓ: Nagyon kicsi az a bér, Mit ezért egy szolga kér. (.Mindannyian kimennek. A Tiberis folyó Istene és egy Forrásnimfa, akik eddig a háttérben hallgatóztak, most egy pillanatra kidugják a fejüket a bokrok közül.) FOLYAMISTEN: A Soracte-hegyről hallottam ezt-azt! FORRÁSNIMFA: Ott készül sokféle gyanús szer. Gazdája, mint egy őrült suszter, Vagy folyton szurkál, folyton kalapál, Vagy éjt nappallá téve kotyvaszt, Vagy megfeszíti hasizmát, S a köldökében veteményt kapál, Vagy nádkévét köt a hajába, S mielőtt lefekszik a pocsolyába, Orrára húz egy női csizmát. (Nagy kuncogással visszahúzódnak a sűrűbe. Jön a Berengár által említett Medve; körülnéz, szomorúan dörmög. Elindul jobbra, majd elindul balra, végül középen megáll. Jön Romuáld.) ROMUALD: Ez ám a királytükör! Pontosabb és kerekebb, mint A csillagászati kör! Gazdámnak felolvasom! Igen ám, de hol a gazdám? Ez a kérdés megriaszt ám! És tép, mint éles karom! — Uram, ha nem zavarom, És nem vág fancsali képet, Egy kicsit közelebb lépek - így ni! -, s megkérdezem aztán: Nem tetszett errefelé Látni egy ifjú nemest? Tetszik tudni, ő a gazdám, Hozzájöttem egyenest! Volt mellette egy szegény Partavetett, tátogó hal Yagy rák vagy másféle szóval, Ágrólszakadt jövevény: Nem tetszett lenyelni őket? - Annyit sem felel: hétfő, kedd. (Jön Nílus.) 14
