Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Márton László: Az ígérgető (jelenet)
Kis mancsával kitekerte. LAMBERT: Bárcsak még több könnyem folyna! LEÓ: Eddig minden rendben volna, Most jön az ördög hatása! Mert a gyásznép összegyűrt, S ahogy jajgattak együtt,- Talán Hektor siratása Volt nekik az etalon! -, Látták, hogy hasmánt feküdt Atyád a ravatalon, Mégis fölfelé az arca! Máris fegyverbe öltöznek, Össze-vissza üvöltöznek, Azt ordítják: „Harcra! Harcra!” LAMBERT: Hát ez bizony szomorú. LEÓ: Fellázad az összes polgár, Aztán jön egy sereg bolgár És három cohors bizánci, S kezdődik a háború, Mely vigasztalan jelenség. LAMBERT: Élettervem, dőlj dugába! LEÓ: Országod minden zugába’ Csak úgy nyüzsög az ellenség. ROMUALD: Arra volnék én kíváncsi, Hogy e vegyes táború Népség tovább mért nem állt! LAMBERT: Már nem kell a fennkölt stílus, Káromkodhatsz, Romuáld. Te meg a kardomat, Nílus, Tartsd hegyével fölfelé: Dőlhetek máris belé! LEÓ: Könnyű hívnod a halált; Nehezebb dolog, de mégis Dicsőbb, hogy a sarat álld! Ha rám hallgatsz, én elmondom, hogy mit tegyél. A hatalmat visszanyerni már csak úgy tudod — NÍLUS és ROMUÁLD: Hogyan? Hogyan? LEÓ: - Ha még nagyobb hatalomra törsz; Am ezt elérned úgy és csakis úgy lehet, Ha kívánt hatalmadnál is hatalmasabb Hatalmakat nyersz meg szövetséges gyanánt. NÍLUS és ROMUÁLD: Ilyen egyszerű? LEÓ: Tudd meg, hogy a világ sorát Legtöbbször két erő küzdelme dönti el, De mert mindig kevesebb a kettő, mint az egy, A két erő gyakran tovább kevesbedik, Erőtlenülve aprózódik még tovább: Az egy igaz hitből százféle tévedés, A napfényből a színek versengése lesz. NÍLUS és ROMUÁLD: Amit beszélsz, az jól hangzik, de nem érthet. LEÓ: Hadd mondjam el világosabb szavakkal is. Két ellenfél verseng a világ küzdőterén: A pápa egyikük és a császár másikuk. Ellenséged, Berengár langobárd király Arnulf császár megbízható hűbérese, Ezért védelmet a pápánál kell hogy keress - Ha már úgyis Rómába hányt-vetett a sors. NÍLUS: Igenám, de Anasztáz pápa gyenge jellemű, S Berengár királyt kedveli, mint édes fiát. ROMUALD: Ki tudja, hátha tényleg vér szerint fia! LEÓ: Ahhoz, hogy a pápa törhetetlen híve légy, Előbb még az kell, hogy a pápát összetörd: Mert akkor lesz a pápa jó védelmeződ, Ha már nem képes védekezni ellened. Támassz új pápát, és te légy a támasza, Viszont ő támaszából támasszon királyt. Palástod és koronád legyen kéznél, ha kell. NÍLUS és ROMUÁLD: Megértettük! így már világos! LEÓ: Mesterek! Én mondjam el nektek, mi most a dolgotok? NÍLUS: Tudok egy ruhakölcsönzőt a Colosseum mögött, O ad palástot egy garasért kilenc napig, A zálog érte csupán kilenc öreg dukát. Egy ötvöst is tudok, de drágán dolgozik; Jobb lesz nekünk egy szurtos patkolókovács, Aki abroncsokból összefold egy koronát. (El.) ROMUÁLD: Ha Lambertből király lesz, akkor kell neki Egy bölcs királytükör: nos, azt megírom én. (El.) LEÓ: Mindkét tökfej elsuhan; Most pedig, fiatalúr, Beszéljünk bizalmasan. LAMBERT: Szavad lágy, mint a velúr, Mégis van mögötte tüske. 10
