Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Pintér Lajos: Mirror; Fantomkép (versek)
Pintér Lajos Mirror Régi versemet írom le kézzel és géppel a játékmúzeumnak. Gyerekkori ég. Néhány sorát angolra is lefordítom: gyerekkori ég pacsirta, sárkány, nevét se tudod, csak jelét tudod, és hogy elszáll már. Ezeket a sorokat. Rajzolok is hozzá, futtatom a gyerekek színes ceruzáit régi örömmel, gyerekkori ég: kék és négerbarna és narancssárga és zöld és tűzpiros és grafitfekete fut el velem. Kezemben s képzeletemben röpül újra a papírsárkány. Rajzolok is, futtatom a gyerekek színes ceruzáit örömmel, pálcikaforma gyerekek röptetik a játék-sárkányt versemen, rajzomon, s fönn van a Naphold, tűzpiros és narancssárga pillangó. Ahol az angol szöveget írom, ott mindent fordítva rajzolok, tükör a világ: gyerekek futnak fejjel lefelé fönt az égen, s úsztatnak alá egy papírsárkányt s lent a földön, gyerekek régi lábanyomán gurul a törött kerék, a Nap. Ennyi volt. Lecsukod szemed, pihensz, rakodsz, a gyerekek színes ceruzáit szokott helyükre rakod. S ahogy szemed hirtelen újranyitod, meglátod a szikrázó Napot: ég a gyerekkori ég.
