Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Visky András: Vércseh (hangjáték)
APA: Annak az igazságnak, ezredes úr, ami ellen, hitem szerint, semmit sem cselekedhetünk. Sem ön, sem én. EZREDES: Mi az igazság? APA: Ez éppen a Pilátus kérdése is. Szó szerint. Nem furcsállja? EZREDES: Csakhogy itt most nem lesz feltámadás. Nem lehet, efelől biztosítom. APA: A történelem ismeretében magam óvatosabb lennék, ezredes úr. EZREDES: Ön megfenyegetett engem, hajói értem. APA: Csak a tények kötelező tiszteletére hívtam fel a figyelmét. EZREDES: Rendben van tiszteletes, akkor nem marad más hátra, mint egyezségre jutni. Ha elhangoznék a történtekkel valamilyen összefüggésben az elnök neve... Érti? APA: Értem, tökéletesen értem. {Zene.) ŐRNAGY: És ön hallgat, asszonyom. Hallgatásba burkolódzik. Pedig megkérdezhetné, hol a félje. Na? Hol a férj? És máris megindulhatna köztünk a szó, szó szót követne, és lassan felderülhetne, miként a hajnal, az igazság. „Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” - Jól mondom? Na, és mi az igazság? Nincs férj és nincs Beliczay. Beliczay nem is lesz, hitvitába nem bonyolódunk. Nincs és pász. Na és a férj? Jövőbe látók azért nem vagyunk mi sem. Szép, válogatott férfiak vigyáznak rá. Ennyi, amit tudhatunk ezidő szerint. Szép szál legények, mondhatom. Mintha ikrek volnának. Pedig nem ikrek. És mintha némák. Pedig nem némák. Nos, ki lőtt? Tudjuk? Nem tudjuk? Az a jó! Akkor se tudjuk, ha tudjuk. És akkor élünk. Egyszerű, nem igaz? Túlélünk... FIÚ: (Beront a szobába, hangosan kiált.) Engedjék szabadon apát, engedjék haza! ANYA: Maradj csendben, fiam! Maradj csendben! Gyere ide, azt mondtam! FIÚ: Engedjék szabadon, miért nem engedik el? Ő nem tudja, ki lőtt. Az elnök lőtt, anya, én kihallgattam őket! (Nem tudja folytatni, sír.) ANYA: Csak nyugodtan, úgy, úgy. ŐRNAGY: így most már nehezebb lesz, asszonyom. Maguknak is, nekünk is. Mert ha ebből netán hír lenne valahol, Európában, elgondolni is rémületes. Vigyázzon a gyerekeire, azt mondom, vigyázzon rájuk nagyon! (Zene.) ANYA: Talán enne még. APA: Magáz? ANYA: Magáz? APA: Képtelen történet, nem? ANYA: És még szép is. Talán szebb is a kelleténél. APA: Szebb? Mitől szebb? ANYA: Mert a reményről szól. Hogy elhangzik az igazság, és pusztán ettől megváltozik a világ. APA: És? Nem változik meg? ANYA: Legfeljebb ha magunk nem. APA: A fiúk? ANYA: Kutya után járnak. APA: Szegény Góliát! Azt kérdezték tőlem, ha valaki meghal, hogyan kell kihámozni a testéből a lelket? És hogy ez a lelkész foglalkozása? ANYA: És mit válaszolt? 14
