Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve XI. (Rába György: Kopogtatás a szemhatáron; Vasadi Péter: Mindenki aranyat sejt; Tornai József: Pünkösdi lobbanás; Labancz Gyula: Hanghoz az arc; Ha eső, akkor Rilke; Csiki László: A keresztelő; Sinkovits Péter: Határsáv; Méhes Károly: Csend utca)

az alaphelyzet, de az álom-technikára való folytonos ráutalás miatt az azonosulás méginkább fiktívvé válik, gyakori a mi lett volna, ha, a mi lenne, ha helyzet. Ugyan­akkor viszont, mivel általában nem az egyes versszövegek utalnak az álom-helyzet­re, hanem legáltalánosabban a kötetegész, az egyes szövegekben a szereppel mégis nagyfokú az azonosulás. E szerepek nemegyszer vezetnek a szerepjátszás klasszi­kus színhelyére, a porondra: bűvész, alakoskodó, tréfamester jelenik meg eló'ttünk. Máskor a csavargó vagy éppen az ördög maga. Jellegzetes az állatszerep (oroszlán, hangya, rigó), sőt a tárgyba rejtezés is (esernyő, óra). A miniatürizálás mellett (A kuglófhegyen, Keleti történet) megjelenik a felnövesztés is (Atlantisz). A szerepek mindig életérzést, — helyzetet kifejezőek is. Ez vonatkozik a bezártság képzetkörére, amelyet érzékletesen fejez ki a címadó mű: „Körülöttem átláthatatlan homály. Ta- pogatódzom egy test, egy tárgy után. Kopp, kopp, kopp. Kopognak, élnek odakint. Ahogy van kívül, akkor úgy van belül, s kijuthatok, elérhetek valahová. És ott min­den más: ragyogás vakít, és nincs sötét, a díszletek alakíthatók, s van jövő, mintáz­ható jövő.” ( Kopogtatás a szemhatáron). Ez a jövő-kép hiányzik a fogoly-szerep ver­seiből, amelyek világháborús alapanyagúak. {Ez is karácsonyi ének, Hadifogoly, A genfi konvenciók), jelen van viszont abban a közéjük ékelt műben, amely a veszélyes élethelyzetekben közbelépő őrző szellemet jeleníti meg {Az ismeretlen ismerős). Nemcsak az élet jövő-ideje, múltja is része e világnak, s kitüntetett figyelmű élet­szakaszként jelenik meg a gyermekkor. Az idősödő ember számvető emlékezései is szerepet játszanak ebben, de az eredet kutatása is, amikor például egy motívum for­rását fedezi fel a szülőket ábrázoló régi fényképen (A szalmakalap), s méginkább akkor, amikor a gyermek és a felnőtt, az egész lét lényegi azonosságát ismeri fel: „És én láttam a wellsi utópia némafilmre vett láthatatlan emberét, a tetőtől talpig gézbe pólyáit, autószemüveges alakot, amint, kezében az előadás hirdetőlapjával, föllibbent az iskola kijárata elől, és kerítésünk fölött röpül az almafa felé, minthogy mindig onnan hajóztam ki a világba. Amikor szétfoszlott, az üres ködbe tekintet­tem, baráttalan, asszonytalan évekre. Fülelek, nem hallom-e a kültelki mellék­utcából legalább csaholások kopogtatását a homály falán.” ( Mellékutca). A gyerek­kor motívuma nem visszatalálás, a felnőttkoré nem megérkezés, hiszen nem tudjuk a lényeget: „Én már nem ismerem a titkot, nem hallottam, ki a címzett. Nem kérde­zősködöm, nehogy megneszeljék, nem a hegy megy Mohamedhez, csak egy elkóbo­rolt dervis tévelyeg prófétája nyomain. Fejem magasra tartom, hogy senki se esz­méljen rá: nem ismerem se a célt, se az irányt. Megérkeztem, ahol megállók.” (A hagyaték). S itt már nem a különböző szerep-lehetőségek fantázia-szülte próbálga­tásáról van szó, hanem az egyetlen életről, amelynek számára nem adatik meg ,A sövényen túl másik életem, a lehetőség.” CA szomszéd élet), s amely Rigósorban, ma­dár-álcában egyben azért biztos: „Én tudom, sorsom túléli az erdei dalosok halálát.” A szerepek és álcák tehát nemcsak az egyetlen élet korlátozottságára, megnyomorí- tottságára, groteszk félelmetességére mutatnak rá, hanem lehetséges és valóságos értékeire is. A „kopogtatás” a homály oszlatója, fényhozó. (Orpheusz Könyvek, 1993) Vasadi Péter: Mindenki aranyat sejt Válogatott és kötetnyi új verset tartalmazó Fahíd c. gyűjteménye (1990) után e mostani anyag szerves továbbépítkezést mutat. Ugyanakkor a Mindenki aranyat sejt önmagában is kerek egész, többszörösen megkomponáltan. A karcsú könyvön két megnevezetten ciklus húzódik végig, de nem egymás után, hanem egymásba szőtten: az elegyes verseké és a Magánbeszéd 12+1 darabjáé. Ugyanakkor a cím és a 92

Next

/
Thumbnails
Contents