Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Lator László: Őserdő (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Lator László)
Egyre kékül az ég, a vihar közeleg, roppant felhő tárja ki fémes szárnyát, parttalanul tör a szél a vizekre, vércse sikoltoz tépett erdők vad moraján át. lm a vihar most ránk csap, ránk a sötétlila csendből, a szaladó nap villog acélos tollán. Gyöngyházszínű galambot, remegő testű galambot sodor a sugaras orkán. Erdők, szerelem, remegő szerelem, erdők, völgyek rohannak a távol tárt kapujának, lm a vihar - csattog a fénylő ostor, zászlóként kavarognak a szélben a tájak. * 1948 kora őszén adta át a költő tervezett kötetének anyagát a nyomdának, s november vége felé, vagy december elején — karácsonyi ajándék gyanánt — közölték vele az elutasító végzést, ami következményeiben nemcsak a költői indulás lehetőségét torlaszolta el, s tette évtizedekig kilátástalanná, de - mint látni fogjuk - a személyes sorsában is sorsfordító-káderlapfeketítő ügynek bizonyult. * 1949. február 23. Szerda Keszi Imre jön be szerda esti előadónak. Amíg általánosságban elmélkedik, nincs hiba fejtegetéseiben - különben se buta ember -, de mihelyt konkrét példákra tér át, ellentmondásokba keveredik. Legérdekesebb viszont, hogy a filoszok sehogy sem akaródznak felszólalni. Olyan súlyos a csend, hogy alig bírom összeszedni mondanivalómat, ami különben elég kényes. Keszi hangoztatta, hogy nem kell túl szigorúan mérni, nincsenek egészen reménytelen esetek, kitől-kitől lehet még valamit várni. Erre hivatkozva kérdezem, használ-e vajon a nem szocialista, de kétségtelen nagy tehetségű költőnek, mint amilyen Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, ha köteteik nem jelenhetnek meg? S tovább- menve, használ-e egy fiatal tehetségnek, ha első kötetének kiadását visszautasítják? Készít láthatóan érzékenyen érinti a kérdés, Kardos is furcsán néz rám... Keszi felém fordulva kijelenti, hogy Weöres Sándor, Szabó Lőrinc esete személyi kompro- mittációs kérdés. Emellett nem igaz, hogy nem jelenhetnek meg. Lásd Weöres Válasz-beli rossz verseit. Fiatal költőknek pedig igenis kiadják a köteteit, persze elsősorban a szocialista realistákét, de a többiek sincsenek kiszorítva, bizonyság erre a tervbe vett kísérleti folyóirat, melyben szabadon írhatnak majd a fiatalok, s megkapják műveikre a méltó kritikát. Kardos Potyi helyesbít: - Magától értetődik, hogy pesszimizmustól sugárzó kötetek nem jelenhetnek meg. De nem is igaz, hogy így van... (Kissé kínos a helyzet, hiszen mindenki tudja, mire, kire céloztam...) — Magánkiadó kiadhatja őket - tódít Keszi. (Holott Lator kötete magánkiadónál se jöhetett.) Potyi, hogy mentse az ingatag hivatalos pozíciót, sarkára áll: ő nem adná, nem engedné ki az ilyen írásokat. * Az Eötvös-kollégium életében még Keresztúry Dezső honosította meg az úgynevezett „szerda esték” gyakorlatát, abból a célból, hogy a kollégisták első kézből és a leghitelesebb forrásból tájékozódjanak a korabeli szellemi- és közélet — irodalom, művészetek, tudomány, sőt: politika — törekvéseiről és új áramlatairól, s e szerda esték keretében a pártok vezetői éppúgy találkoztak a kollégistákkal, mint tekintélyes művészek, írók. (A kommunista párt képviseletében Lukács György és Révai 86
