Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Lator László: Őserdő (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Lator László)
Műhelytitkok a közelmúltból Lator László: Őserdő Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Lator László D OMOKOS MÁTYÁS: - A kortárs magyar irodalmat pusztító Hivatalok sorában kiemelkedő szerepet játszott az 1948-ban életre hívott (egyébként tiszavirág életű) Országos Könyvhivatal. Ez az intézmény a Magyar Dolgozók Pártja elvi irányítása alatt intézményesen - és sajnos, sikeresen - akadályozta értékes alkotások megjelentetését, s sok esetben annak a lehetőségét is elvette, hogy a fiatal, új írótehetségek könyvekben is az olvasóközönség nyilvánossága elé léphessenek. - 1948 nyaráig a Miniszterelnökség sajtóosztálya foglalkozott a magánkiadásban megjelentetni szándékozott kéziratok engedélyezésével. Evekkel ezelőtt láthattam például Szabó Lőrinc nevezetes Tücsökzenéjének nyomdai kéziratát, amelyet az MTA könyvtárának kézirattárában őriznek. A majd négyszáz oldalas kézirat minden egyes lapján rajta van a cenzor „engedélyezem!” feliratú stemplije, s alatta lendületes miniszteriális aláírása. (Erre a bürokratikus pedantériára nyilván azért volt szükség, nehogy a költő becsempészhessen tulajdon könyve anyagába, utólag olyan verseket is, amelyeket nem látott a cenzor tekintete.) Mindez azonban csak kisipari módszere volt az akkori idők gondolatrendőrségének, amelynek „vérvonalában” a következő generációt az Országos Könyvhivatal testesítette meg. A nagyüzemi szellemgyilkolás módszertanának és technikájának a kidolgozása egy beszűkült agyú, s módfelett szektás és garantáltan rosszindulatú illegális kommunista: Vértes György feladata volt, aki ennek a nem éppen dicső pártfeladatának olyan eredményesen tett eleget, hogy nem egészen egy esztendős működése során — 1948 nyarától 1949 nyaráig - a vezetése alatt álló Könyvhivatalnak sikerült még kéziratban betiltania Szabó Lőrinc válogatott verseinek a tervezett kötetét, és Jékely Zoltán Alom címmel összeállított - megálmodott - verseskönyvét, amely a Nyugat harmadik nemzedéke fényes tehetségének a második világháború alatt és után írt verseit gyűjtötte - volna - egybe. Az Országos Könyvhivatal első áldozatai közé tartozott továbbá jó néhány fiatal, akkoriban a világ elé lépő költő, író is; például Lator László, akivel megpróbáljuk közösen felidézni azoknak az időknek a költői reményeit, lázait és izgalmait, amelyekből első, tervezett kötetének, az Ősercfó'-nek a versanyaga - majd ötven esztendővel ezelőtt - megszületett. De mindez összefonódik azzal a viszontagságos és szomorú történettel is, melynek során az Őserdő kézirata — már levonatban — végigbukdácsolt a könyvhivatali bürokrácia útvesztőin, ahol tulajdonképpen örökre megakadályozták, hogy ennek a kötetnek az anyaga az eredetileg elképzelt összeállításban és formában, s ami a legfőbb: a maga idejében napvilágra jusson. De mielőtt e vesszőfutás egyes állomásairól beszélnénk, amelyek személyes sorsod alakulásában is meghatározó szerepet játszottak, jó volna, ha beszélnél arról is, hogyan gondolhatott akkoriban A Kossuth rádióban elhangzott műsor szerkesztett szövege. 81
