Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Borbándi Gyula: Emlékek a Szabad Európa Rádió kezdeteiről
Valahányszor a történetet hallottam, azt mondtam, én egy pillanatig sem kételkedem Michnay emlékezőképességében. Bizonyíthatom, hogy fiatal korban ilyesmi lehetséges. A menekülésem előtti utolsó másfél esztendőt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elnöki osztályán töltöttem. Feladatomhoz ismernem kellett a minisztériumi apparátust. íróasztalom mellett a falon ki volt függesztve a szervezeti és személyi beosztás. Ez egyébként ott volt a legtöbb szobában; annak megkönnyítésére, hogy a tisztviselők tudják, hová és kinek a nevére küldendők a további feldolgozást vagy láttamozást igénylő ügydarabok. Naponként olykor többször is átfutott a szemem az osztályok elnevezésén és a sok száz néven. Olyannyira, hogy megragadt az emlékezetemben. Budapestről való távozásom után két hónappal, menekültként egy dél-svájci faluban éltem. Egy napon szórakozásból leírtam a minisztérium szervezeti és személyi beosztását. Úgy, ahogyan másfél éven át nap mint nap láttam. Nem tudom, pontosan hány név szerepelt ezen a plakát nagyságú nyomtatott lapon. Négyszázhuszonkét névre emlékeztem. Mindegyiket a megfelelő ügyosztály rovatába írtam be. Magam is csodálkoztam, hogy ez sikerült. Többször átnéztem, azzal az eredménnyel, hogy legfeljebb néhány nevet hagyhattam ki. Amikor kollégáimmal Michnay esetéről beszélgettünk, bizton tudtam, hogy lehetséges hatszáz nevet megjegyezni és erős koncentrációval visszaidézni. Későbbi értesülések szerint a recski rabok névsorát Magyarországon közvetlenül vagy közvetve sokan hallották és akik abban rokonaikat vagy ismerőseiket fedezték fel, megnyugodtak, hogy hozzátartozóik és barátaik életben vannak. A magyar osztály indulásának mozgalmas heteiben az emigráns irodalom és újságírás több jeles alakja fordult meg Münchenben, részben esetleges alkalmazás, részben ismerkedés céljából. A nem-magyar látogatók között volt az angol Macartney Elemér professzor, aki azonban magyar történelmi tájékozottsága és nyelvismerete alapján félig magyarnak számított. Szeptember 25-én érkezett a bajor fővárosba, hogy az elkövetkező napokban szalagra olvassa három előadását. Augusztus végétől Münchenben tartózkodott Szabó Zoltán, aki az elsők között kapott helyet a szerkesztőségben és akinek Dessewffy Gyula főnök fontos szerepet szánt a magyar osztály megszervezésében és a műsor kialakításában. Szabó Zoltán nagy kedvvel és lelkesedéssel vetette bele magát a rádiós tevékenységbe, de akik közelebbi kapcsolatba kerültek vele, észlelhették, hogy a szerkesztőségi robot helyett szívesebben végezné munkáját a nyugodtabb légkörrel kecsegtető Londonban. Október 1-én érkezett a szerkesztőségbe Olaszországból jövet Márai Sándor, aki két hetet töltött Münchenben. Részben Vasárnapi krónika című sorozatát indította el, részben a Rádióegyetem című műsorsorozat megtervezésében vett részt. Október 10-én a Münchenben látogatáson lévő Vámos Imrével együtt vacsorára ültünk össze Máraival a Görresgarten nevű schwabingi vendéglőben. Mindkettőnknek a vele töltött órák témáiból az maradt meg legjobban emlékezetünkben, amelyben Nyugat-Európának a közép-európai népekkel szembeni mulasztását emlegette, a szovjet terjeszkedésre és a kommunista szellemi térhódításra adott elégtelen nyugati válaszokat hánytorgatta fel és a jövőt illetően még borúlátóbb volt, mint nem sokkal korábban született Halotti beszéd című versében. Személyes sérelemnek fogta fel az európaiak közönyét és tétlenségét. Az európai szellem elárulásáról és minden hozzá hasonló európai öntudatú értelmiségi cserbenhagyásáról beszélt. És arról, hogy nincs már az az Európa, amely hazája volt és amelyben otthon érezte magát. „Európa tartozik nekem - jelentette ki felhevülten - és most benyújtom a számlát.” Nem mondta, hogyan érti ezt és mit tervez. Nem faggattuk. Naplójában — legalábbis annak könyvalakban megjelent részében — sem találunk megnyugtató feleletet a feltett kérdésre. Abból, hogy mily sok reményt fűzött Amerikához és mily határozott volt benne a Szabad Európa Rádióban való közreműködés szándéka, azt 61
