Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
tudja, mire jut, s anélkül is igen sok regényes hajlama van, melyet körülményeim közt ápolni, a lehető legrosszabb nevelés volna.”68 5.2. Juliska azonban nemcsak örömet szerzett apjának. A nagykőrösi kilenc esztendő alatt többször is volt beteg, sőt súlyos beteg is, és ez számos redőt hozott Arany homlokára. Az első komolyabb panasz 1855-ben olvasható egy Ercsey Sándornak írt levélben: „Julcsa egy előttem addig ösmeretlen, de veszett nyavalyába esett, abba, amit németül rothlaufnak és magyarul Orbánénak neveznek. Roppant nagy mértékben volt rajta, fejét akkorára fútta, mint egy véka, nagyon nehéz beteg volt. Szerencsére maga a természet (Károlyi assistentiája mellett) bő orrvér folyás által segített rajta. De tovább egy hónapnál volt igen gyönge, s maradványait, egy csomó crofulosus mirigyet és kopasz főt, most is hordja.”69 De úgy látszik, az orbánc jól érezte magát Aranyéknál: két évvel később újra kopogtatott, és ismét Juliskát látogatta meg, ám ezúttal könnyebb volt a betegség lefolyása. Arany így ír róla Tompának: „Julcsa egypár hétig ismét szenvedett orbáncá- val, de már fönn van, és tisztul a képe. Mióta hozzátok készültünk, nem volt baja, most újra előjött, de nem olyan mértékben, mint az első. A haja most ment el.”70 Természetes, hogy Arany mint szülő mindkét alkalommal nagyon aggódik a lányáért, s főleg első ízben komolyabb veszélytől is tart. Szerencsére ezek a tényezők csak átmenetileg befolyásolják a költő kedélyét, s a rossz hangulat a betegségek elmúltával el is tűnik. 5.3. Arany János utolsó nagykőrösi éveinek legfontosabb családi eseménye Juliska szerelmi csalódása volt. Törös László szerint ez a dolog nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a költő elhagyja a várost.71 A tény, hogy Juliska búskomorságba esett, közismert. Ha máshonnan nem, Arany nagyszerű elégiájából, melyet leányához írt „Juliskának” címmel, kell ismernünk. A szomorúság okára Törös László mutatott rá az Irodalomtörténeti Társaság 1957-es nagykőrösi vándorgyűlésén. Törös a körösi református egyház esketési anyakönyvében kutatva egy sokatmondó bejegyzést talált 1860. augusztus 6-áról. Beretvás Abrahám közbirtokos feleségül vete Gubody Rozáliát, azaz Zinkát, Juliska egykori legjobb barátnőjét. Ez még önmagában nem lenne elegendő Juliska szomorúságához, ám a két lány egymáshoz fűződő korábbi viszonya, illetve ennek a megváltozása már sejtet valamit. 1858. decemberében Juliska így ír Pesten levő barátnőjének; Zinkának: „Tiltakozol az ellen, hogy én jobban szeretnélek téged, mint te engem. Oh, angyalom, sokkal jobban gyökeret vert már e gondolat az én fejemben, mint hogy olyan könnyen ki lehetne az űzni onnan. Sőt nemcsak azt hiszem, hogy nem szeretsz úgy, mint én téged, hanem azt is, hogy már nem is igen szeretsz. Egy idő óta van nekem egy rögeszmém: hogy én olyan ostoba, haszontalan teremtmény vagyok, hogy nem szerethetsz te engem. Én ezt soha nem mondtam még néked: pedig hej! beh sok kellemetlen per68. Leveleskönyv 258. o. 69. Leveleskönyv 293. o. 70. Leveleskönyv 391. o. 71. Törös id. mű 217 o. 57
