Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
káztatjuk: ez a távozás már nem menekülés a városból, hanem az irodalmi vezórség átvétele Pesten. S ez döntő különbség. 4. Arany betegségei Nagykőrösön A magas árakra rá lehet fogni, hogy a Pest közelében levő város sajátossága, az emberi kapcsolatokról kimondhatjuk, hogy hiánya Nagykőrös öntelt lakóinak magatartásából következik, mert nem tartják magukhoz méltónak a költőt; a betegségek esetében azonban nem lehet a város okolni, hiszen Arany másutt ugyanúgy beteg lehetett volna. De az is igaz: a költő számára teljesen szubjektív módon a betegségek is Nagykőrös jellemzőivé váltak, mert éppen itt élt. Amikor tehát a város és a költő viszonyát vizsgáljuk, a betegségeket a negatív tényezők közé kell tennünk, hiszen Arany számára hozzátartozik ittléte negatívumaihoz. A betegségek talán a leginkább befolyásolják egy-egy ember életvitelét, hangulatát, lelkivilágát. Aranynak pedig ugyancsak kijutott belőlük Nagykőrösön. Ráadásul többféle baj is gyötörte, olykor egyszerre is. Jelentőségüket az mutatja a legjobban, hogy a levelekben a velük való foglalkozás igen sűrűn olvasható. Sőt Arany annyira pontosan leírja betegségének tüneteit, hogy ezek alapján a mai orvostudomány kész diagnózist is felállíthat. 4.1. A legsűrűbben jelentkező és a legkegyetlenebbül kínzó betegség Arany számára Nagykőrösön az állandó fej- és fülfájás volt. Már 1853. szeptemberében így ír sógorának: „Ez utóbbi (= a fejfájás) engem is az egész vakáción által kínzott, fülzúgással párosulva, elannyira, hogy szellemi munkával nem is igen foglalkozhattam.”49 Alig két hónappal később Tompa Mihálynak is ír a betegségről: „Nagyobb baj az, hogy bizonyos fej- és fülzúgásban szenvedek, s régi hajlamom, miszerint a vér agyamra tódul, s miért a nyakkendőt sem tűrhetem, naponkint erősödik. Nem tudom, hol fog végződni: de a baj megvan, s aggodalomra méltán ad okot”.50 Ugyancsak Tompa Mihálynak panaszkodik a költő 1853. decemberében, de már némi házi terápiáról is beszél: „... annyi igaz, hogy a vérnek nagy hajlama van fejemre tolulni és főfájást okozni, s ez nem is új dolog nálam. Különösen reggel, ha fekvésből felkelek, érzem fejemet nehéznek. A hidegvízzeli mosogatás érezhetően használ, ezt mosdásnál tapasztalom, s ezentúl gyakrabban is fogom alkalmazni.”51 Ercsey Sándornak, aki a levelekből pontosan értesült a költő kínzó fejfájásairól, fülzúgásairól, az Arany Jánosról szóló könyvében52 végtelenül egyszerű magyarázattal szolgál a krónikus tünetekre: „Az első nyáron, Szalontára lett jövetelük után, mindjárt augusztus elsején egy, a szomszédos pusztán lakó ismerőshöz mentünk ki látogatás végett. S igen nagy forróság lévén, egy elhagyott vízimalom csatornájában megfürödtünk. A vízfogó szerkezet zsilipjéről mintegy két ölnyi magasságról jó vastagon omlott a víz egy deszkapadolatra, s úgyszólván zuhany gyanánt kínálkozott. Mi tehát felváltva s időnként egymással versenyzőleg a zuhany alá feküdtünk, s 49. Leveleskönyv 211. o. 50. Leveleskönyv 213. o. 51. Leveleskönyv 219. o. 52. Ercsey Sándor Arany János életéből Bp. 1883. 52
