Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
A társadalmi kapcsolatok hiánya természetesen nyomasztóan hatott Aranyra: egyedül érezte magát. Ez pedig ugyancsak megviselte kedélyét, hangulatát. Teljesen érthető az a kifakadás, mely szintén egy sógorához írt levélben olvasható: „Az emberek idegenek, és nekem, úgy hiszem, azok maradnak, ha száz évig itt lakom 3.3. Arany János Nagykőrösön szövődött kapcsolatai közül a legtartósabbak, a legszorosabbak sajátos módon nem a városban élő emberekkel kötődtek. Az előbb mondottak alapján ez könnyen magyarázható, s azt is mindjárt hozzá kell tenni e megállapításhoz, hogy ennek a kapcsolatnak egyik eszköze a levelezés. Arany többször is mondja magáról, hogy rossz levező, ám a nagykőrösi évek alatt — talán éppen az egyedüllét miatt - igen sok levelet írt és kapott. E levelek mindenképpen kötődést jelentenek a külvilághoz: a hozzá írtak elhozták neki az irodalmi élet híreit, az általa írottakban pedig kiönthette a lelkét, fájdalmát, panaszait. Ezzel magyarázható, hogy a Kőrösön írt levelek száma elég magas. Azok közt, akik többször is szerepelnek a címzettek között, olyan nevek vannak, mint Tisza Domokos, az egykori geszti tanítvány, Lévay József, a költőtárs, Szilágyi István, a hajdani szalontai jóbarát, de mindenek előtt Ercsey Sándor és Tompa Mihály. Ercsey, a sógora Nagyszalontával kötötte össze. Arany mindenről tudni akart, ami szülővárosában történt: ez volt a kapott levelek fő témája; az általa írottakban pedig a családról szóló tudósítások mellett elsősorban azokat a kéréseket olvashatjuk, amelyek Arany nagyszalontai birtokainak gondozására vonatkoznak. Tompa Mihály a leghívebb levelezőtársa volt Aranynak. Vele aztán igazán széles skálán levelezett az irodalomtól kezdve a mindkettejüket kínzó betegségekig, de egyetlen levélből sem maradhatott ki a tréfa, a vidámság. Volt olyan, hogy Arany megszólításként csak ezt írta barátjának: „Hallja Kend!” Volt, hogy felesége helyett írt a Tompának írt levélben Tompánénak, de igen gyakran szerepelnek az egymást ugrató viccek is. Egyszer például, amikor Tompa arról panaszkodik egyik levelében, hogy fáj a torka, Arany így ír vissza: „Hogyan gondoltad azt, hogy dagadt torokkal nekem oly hosszú levelet írj? Fájós torokkal sokat beszélni nem jó: én legalább, ha a torkom fájna, neked egy betűt sem írnék: ebből is kitetszik, mennyivel becsületesebb ember vagy te, mint én - gondolom és hiszem.”44 45 Arany nagykőrösi levelezése külön tanulmányt érdemelne, itt most semmiképpen nem volt célunk a bemutatása, mindössze arra kívántunk rámutatni, hogy e levelekkel, mint láthatatlan szálakkal hogyan kapcsolta össze magát Arany azzal a világgal, amelyet Nagykőrösön hiába keresett. A városon kívülre szóló kapcsolat másik formája érdekes módon mégis a városban született: Arany ide látogató barátaira gondolunk. E látogatások jelentőségét ismét könnyű bizonyítani, hiszen már a levelekre azt mondtuk, hogy a világ színességét hozzák el Nagykőrös egyhangúságába, mennyivel inkább igaz ez akkor, ha személyesen érkezik valaki a költőhöz. A látogatók döntő többsége persze költő, író, irodalmár. Nem véletlenül írja később Szilágyi Sándor Benkó Imre Arany tanárkodásáról írt könyvének előszavában 44. Leveleskönyv 182. o. 45. Leveleskönyv 155. o. 50
