Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
Adatik tudtodra, óh Szász Károly öcsém, innét a Papírról, hogy míg te kószá’sz, Keresett egy poéta, Az efféle alkalmi versikéknek, költői forgácsoknak, vidám alkotásoknak talán a csúcsa Arany Disznótoros verse, melyet a Szilágyi Sándor névnapjára rendezett összejövetelre írt. A köszöntő, mely részben az ünnepeltnek szól, részben a levágott disznót siratja, bizony tartalmaz jónéhány vaskos malacságot is, melyen mindenki jót mulathatott. Arany János és a dévajság? Hogy a költő mennyire fel tudott olvadni tanártársai körében, arra Mentovich Ferenc egy kiadatlan levelének a részlete ad igazolást, melyben a volt tanártárs az együtt töltött időkre emlékezik vissza: „... drága pénzen vennék meg tőlem, hogy hallottam Arany János komoly bajusza alól mázsás ékeket s a vasvári verebeket kigördülni.”38 39 40 Az idézett „vasvári verebek” Arany kedvenc mulatónótája volt, melynek egyik versszakában ugyancsak pajzán részletek találhatók. Mentovich Ferenc, Szász Károly, Losonczy László és Szilágyi Sándor a legközvetlenebb barátok voltak. Sajnos, ez utolsó kivételével lassan-lassan otthagyták Nagykőröst, így Aranyt is, és távozásukkal a tanári testület hangulata is megváltozott. 1857-ben így ír Arany a sógorának az új helyzetről: „A kollegátus szépen megvan egymással, vagy inkább egymás mellett, de a jó cimboraság nincs. Új, ifjú emberek jőnek, kik közt az ember kénytelen érezni, hogy már vén. Három vagy négy van, kikkel gyakrabban összejövök, a többit úgyszólván csak az iskolában látom.” Nosztalgia érződik ki a sorokból, melyek azonban közvetve azt is igazolják, hogy korábban más volt a helyzet. A kollégákkal való évődések, közös szórakozások, vacsorák derűt jelentettek az említett exiliumban, s ha nem is tudták feledtetni a bajokat, megkönnyítették az elviselésüket. A tanárokkal való kapcsolat rendkívül sokat jelentett Arany lelki egyensúlya szempontjából. A sors furcsa játéka, hogy a tantestület kicserélődése egybeesik Arany betegségének elhatalmasodásával, így az ötvenes évek második fele kétszeresen is a költő el- komorulását jelenti. 3.2. Azt már a mindennapok eseményeit vizsgálva is láttuk, hogy Arany János nehezen szokott meg Nagykőrösön. Ehhez a már elmondottakon kívül minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a város nehezen fogadta be. Még egy évszázad elteltével is élt itt az a felfogás, hogy a nem bennszülött csak afféle jött-ment, vagy ahogy itt mondták: „gyütt-mönt”, s ezt a bélyeget nagyon nehezen lehetett elviselni. Annál inkább, mert az előkelőbbek, a földbirtokosok le is nézték a honorátior-réteget, ahova Arany is tartozott. Nagyszalontával összevetve így jellemzi Arany új otthonának viszonyait: „Ott mégis van valami közszellem, itt semmi sincs, pedig itt túl finom arszlánok, hölgyek, haute volée van, kik az olyan polgáriaktól, mint a szalontai értelmiség, kínai fallal különbözik el magukat.” 0 38. Törös id. mű 3. o. 39. Leveleskönyv 394. o. 40. Leveleskönyv 269. o. 48
