Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Visky András: Vércseh (hangjáték)
APA: Hogy... ?! BÖRCSÖK BÁCSI: Közölték velünk, hogy attól kezdve nem terménnyel fizetnek, hanem pénzzel. Azzal meg mit kezdjen a falu? Az állatok... Gabona, kukorica meg sehol. Egy csukott terepjáróból lőttek ki rájuk. Egyet mondok, ne ingerelje őket. APA: Kik lőttek, Börcsök bácsi? BÖRCSÖK BÁCSI: Nem kell kérdezni ilyet, tiszteletes úr! Egy csukott terepjáróból lőttek, nem láthatta azt senki. Hacsak azok nem, akik el is terültek mindjárt, mintha kasza suhintott volna. APA: És Beliczay? BÖRCSÖK BÁCSI: Az ember nem kérdez ilyet. APA: Mi történt Beliczayval? BÖRCSÖK BÁCSI: (Hosszú szünet után.) Feltámadt közülük másnapra a gróf úr. APA: Mit beszél? BÖRCSÖK BÁCSI: Reggelre csak két holttest maradt. Akkor hazavihették őket a hozzátartozók. (Hangja elhalkul. Orgona zúg fel, majd gyülekezeti ének: >rAz embereket te meg hagyod halni...” - a 90. zsoltár második verse, az énekhang egészen lassan, a prédikáció alatt kiúszik.) APA: Hallgassuk meg, miképpen szól hozzánk az Úr elköltözött testvérünk, néhai Beliczay István koporsója mellett, úgy, amint az meg van írva János evangéliumának 8. részében a 32. versben. (A gyülekezet feláll.) „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” Eddig tart az ige. (A gyülekezet helyet foglal.) Kedves testvéreim! Végtisztességet tevő gyülekezet! Amikor koporsó előtt állunk, egy befejezett földi pálya állomásaira gondolunk valamennyien. És ha felidézzük magunk előtt sokat szenvedett testvérünk életének eseményeit, akkor megerősödik bennünk az a felismerés, hogy bizony titok maga az emberi élet. Eltávozott testvérünk magával viszi saját élete titkát, ámde itt hagyja nekünk örökségül a feltámadás titkát, amihez a hit útja visz közelebb. Halál, hol a te fullánkod... (Hangja elhalkul.) BÖRCSÖK BÁCSI: Feltámadt közülük másnapra a gróf úr. (Zene.) ANYA: Látja, hát ez volt a megnémult Beliczay titka. APA: Aki, ha nem is harmadnapon, de másnapra feltámadt. Két golyó fúródott a testébe, egyik a vállába, a másik meg a combjába. ANYA: És ezzel meg lehetett úszni! APA: Egy végleges elnémulás árán. Ha ugyan valóban elnémult. APA: Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket — tehát én nem tettem egyebet, mint felszólítottam a falut az igazság kimondására. Mint aki tudja, mi az igazság Beliczay halálának és feltámadásának a csodálatos történetében. Mint aki a titok ismerője! Ha megismeritek az igazságot... Istenem, ha volna erőm hozzá, nevetnem is lehetne. De nincs. Hát így állunk. ANYA:_ Megmondhatta Beliczay valakinek a gyilkos nevét, úgy gondolja? APA: Ők gondolják úgy, nem én, ők. » ANYA: Most meg felváltva őrzik a sírját! Hát kik lőttek? 9
