Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Szilágyi Ákos: Ezredvégi Birodalom, avagy a posztimperiális világrend

törzsek kihívásaival, ám ez a kihívás ugyanazon a világállapoton belül maradt: a római birodalom nem a régi és a modern világállapot párviadalában bukott el, amiként az orosz (s bizonyos fokig az osztrák is e század elején).

Ez persze mit sem változtat azon, hogy az orosz birodalom hanyatlásának, széthullásának és bukásának, majd feltámadásának eddigi két történelmi ciklusa (a pé- tervári és a szovjet) mind lefolyási módjában, mind következményeiben az archaikus, politikai hatalomra alapozott birodalmak, nem pedig a modern gazdasági racionalitáson felépült birodalmak („gyarmatbirodalmak”, „tőkés birodalmak”) pusztulásának útját követte. Az utolsó Orosz Birodalom (helyesebben Oroszország- Birodalom), a Szovjetúnió elnevezésű totalitárius (tehát ennyiben is modern) világkeret létrehozását nem előzte meg a modern nemzetállam megteremtése, a polgári társadalom normális működésének és a tőkés gazdaság világpiaci terjeszkedésének biztosítása végett, s így nem is követte a nemzetállamba való politikai visszahúzódás a már kiépült gazdasági világrendben elfoglalt centrum-fölényből helyzet és a gazdasági fölényből fakadó előnyök alapján. Az Orosz Birodalom terjeszkedését nem a magánhaszon gazdasági logikája diktálta, hanem a hatalmi érdekek és a civilizációs forma megmentésének logikája, ezért a terjeszkedésből legfeljebb az állam húzhatott hasznot, bürokráciájával, hadseregével, és a privilegizált helyzetű birodalmi fővárossal, de a társadalom csak veszített. A birodalom fenntartása - egy modem világban - itt nem a „nyereség”, hanem a „veszteség” rovatban szerepel, amennyiben a birodalmi állam - a nemzetállamtól eltérően - nem azon fáradozott, hogy az „anyaország” burzsoáziája számára biztosítsa a „gyarmati országok” gazdagságának kiszivattyúzását, hanem azon, hogy saját fennmaradása és terjeszkedése költségeinek fedezésére maga szivattyúzzon ki minden hasznot a „gyarmatként” kezelt társadalom egészéből. Az „anyaországot” ugyanis itt nem a nemzetállam keretében egyesített társadalom, hanem a birodalmi állam képviselte, maga a gazdasági irracionalitás. Hiszen az archaikus vallási - a modernitás körülményei között pedig és/vagy ideológiai — értelemben vett „a” világot valósította meg, „a” világot próbálta szembeszegezni a világ modern tényével, amelyen végül is elbukott. Ezért van az, hogy míg a nyugati nemzetállamok meggazdagodva és a gyarmatosító politikai-katonai erőszakot gazdasági előnyökre és fölényre váltva át kerültek ki a gyarmatbirodalmak romjai alól, addig Oroszország romokban áll a birodalom szétesése után, s az orosz nemzetállam első politikai vázlata az országos elszegényedés, a gazdasági csőd körülményei közepette készült el. A nemzetállammá válás ugyanis olyan kényszerűség, amelyet ma sem a gazdasági modernizáció belső feszítőereje, a polgári osztály vagy rend, a magánhaszon, a tőkeérdek logikája diktál, hanem a birodalom — s vele a civilizáció — összeomlása és a világ tényéhez való alkalmazkodás. A birodalommal egy egész civilizáció és a régóta omladozó régi világállapot ért véget Oroszországban, s nem pusztán egy politikai rezsim vagy egy „zsákutcás” modernizációs diktatúra.

Tehát „a” világ omlott össze, amely helyett még a territoriális kereteket nagyjából megőrző, szövetségi jellegű orosz nemzetállam sem nyújthat vigaszt, hiszen egyrészt ez is félig-meddig politikai tervezet (ha ugyan nem utópia) egyelőre, gazdasági alapzat nélkül, másrészt pedig a gazdasági modemitásnak — színvonalnak és teljesítő- képességnek - azon a szintjén integrálhatja csak Oroszországot a világgazdaságba, amelyen az - szívós archaizmusának köszönhetően - jelenleg áll. A nemzetállami Oroszország csak katonai erejének, nukleáris potenciáljának, részben kiteijedésé- nek, nyersanyagkincsének és geopolitikai helyzetének köszönheti, hogy nem süly- lyedt le máris a „harmadik világ” szintjére, és megőrizte politikai befolyását, nagyhatalmi státusát. A birodalom „a” világának összeomlását ezért nem követte nemzeti eufória Oroszországban, kivéve azt a röpke pillanatot, amikor 1991 augusz76