Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Faludy György: Öt szonett (CCXVIII, CCXLIII, CCXLV., CCLXI., CCLXXXV.)
volt s könnyű fátylat szőtt benne a bánat, mert hirtelén ráeszmélt és megdermedt, hogy kutyának született, nem embernek. (1992) CCXLV Több tudományt az iskolába - mondták nyugaton, és a világ történelmét, irodalmát s bölcseletét kidobták a tananyagból. A komputer elmés szerkezet, de Danteről s Maratonról nem szól semmit annak, aki e kettő nevét se tudja, ki tényeknek hódol s nem érti, hogy a „tény” idővel meddő képzet lesz, mint a fold lapos tányérja. Nem sejti, honnét jött s mit ér az ember, sem azt, hogy boldogság az élet célja, gondolkodni pedig nem tud és nem mer. Megy az úton, hol a tudomány éles napfénye vezet az elhülyüléshez. (1992) CCLXI Tizennégy éves korom óta félek a haláltól, mióta észrevettem hogy egyedül a testben él a lélek és külön létezése lehetetlen, szörnyű betegségek közt hánytorogtam - néhány perc még s fejemre dől a mennybolt majd harcban, hajón, haláltáborokban (ne sajnálj érte: roppant érdekes volt) tizenhatszor halasztottam találkát sorsommal. És hogy ily vénen mi élteti A fény szerelmei emberek, barátsági
