Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Szilágyi Ákos: Ezredvégi Birodalom, avagy a posztimperiális világrend
lágbirodalom” keleti toposzát bemutatva Saeculum című tanulmányában.8 A körforgás azonban nem zárult le a rómaiak világuralmával, hanem egyik Rómáról a másikra szállt és a magát Rómának tekintő Bizánc - a Kelet-Római Birodalom - és a német császárok Római Szent Birodalmának hosszadalmas utótörténetében csak most, a második évezred végére jutott nyugvópontra. A világ ténye egyfelől feleslegessé, haszontalanná tette a nemzetállamok gyarmatbirodalmait, másfelől „agyonnyomta” a római birodalom utolsó örököseit, a modernizáló, majd totalitáriusán megújított európai monarchiákat. A Nyugat-Római Birodalom végsőleg csak a Habsburgok Osztrák-Magyar Monarchiájával szállt sírba, illetve a Német Nemzet Római Szent Birodalmának - osztrák ihletésű, porosz kivitelezésű9 - totalitárius és immár nemzetállami keretek között zajló megújításával ért siralmas véget a „Harmadik Birodalomban”. A Kelet-Római Birodalom, Bizánc pedig a magát „Harmadik Birodalomnak” tekintő moszkvai Orosz Birodalom dicstelen összeomlásával, majd az Orosz Birodalmat totalitáriusán felújító Szovjetúnió szétesésével tűnt le a történelmi színről (némiképp magát a Történelmet is magával rántva) éppen napjainkban. Az, hogy a Római Birodalom végső soron Moszkvában hunyt ki, nem pusztán a történeti leszármazás logikájából következett, s nem is csak abból, hogy a világbirodalom eredetét tekintve ázsiai eszméje és képlete az ismeretes nyugati kitérő után visszatért szülőhelyére. Ugyanis egyedül az Orosz Impérium őrizte meg a huszadik század végéig az archaikus birodalmiság ismérveit, egyedül Oroszország nem jutott el a modern nemzetállamiság korszakába az európai nagyhatalmak közül. Az ősi, részben bizánci, részben mongol eredetű birodalmi szerkezet kiterjesztése Moszkvából - a „Harmadik Rómából” - a szárazföld egyhatodára, e szerkezet minden modernizálási kísérlete ellenére sem a modem nemzetállami birodalomépítés, hanem az archaikus birodalmi növekedés és világ-keretezés elvét követte. Ha „felvilágosult abszolutista” javított kiadásban, majd „totalitárius államszocialista” bővített és javított kiadásban is, de fennmaradt az archaikus birodalmak szakrális hatalmi alapzata, a Földi Krisztusnak tekintett és Istenként imádott Imperátorral, lélek-közösségként spiritualizált és krisztianizált organikus közösségeivel (a „szo8 Németh György: Saeculum, In: Café Bábel, 1993. 4. szám, 53. 9 Nem csupán a „német politikai hisztéria okait és történetét” (Az európai egyensúlyról és békéről című művében) oly mélyrehatóan elemző' Bibó Istvánnak ama megállapítására utalnék itt, hogy a német politikai fejlődés számára végzetes jelentősége volt „annak a ténynek, hogy a legújabbkori európai politika alakulásának legdöntőbb fejleménye, a német egység nem az arra eredetilag kvalifikált Habsburg-ház fősége alatt alakult meg, hanem a Hohenzollern-ház fősége alatt (In: Bibó István: Válogatott tanulmányok, Első kötet, Magvető, 1986. 401. old.) amiből aztán a „Német Szövetség zsákutcája”, s ebből a wilhelminus német császárság, a weimari német köztársaság, az osztrák köztársaság és végül a hitleri harmadik birodalom zsákutcái következtek, hanem egy kevésbé ismert, ám lényeges kulturális és politikai összefonódásra is. Hitlerben ugyanis az osztrák „hóbortosság” és a porosz „komolyság” adott romantikus találkát egymásnak: „Játék, álom és valóság elegyéből azért vált veszélyes robbanótöltet - írja Wolfgang Kraus a Hitler-jelenséget elemezve -, mert a különleges körülmények kiiktatták az önstimulálás sajátos osztrák elemeit, az irónia és hóbortosság határát súroló individualizmus máskülönben megvédi az osztrákokat, hogy álmaik után akarjanak szállni. Mármost Hitler humortalan, önirónia híján való férfiú volt - és a németekkel szövetkezett, akik viszont hajlamosak a kollektív romantikára. Míg Bécsben nem volt több közönséges különcnél, Németországban megkapta azt, amire mindig is sóvárgott: kezdettől fogva komolyan vették. (Wolfgang Kraus: Kultúra és hatalom, Európa, 1993. 65-66. old.) 71