Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Grendel Lajos: Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén

kor-dokumentumokra tekint majd. Itt van a gyökere a szlovákiai magyar irodalmi élet és gyakorlat értékzavarainak, amelyeknek a taglalása elől néhány magányos harcostól, mint Tőzsér Árpád, Zalabai Zsigmond, Hizsnyai Zoltán eltekintve, kritikusaink és irodalomtörténészeink kitértek eddig. Továbbra is nagyon kényes kérdésről van szó, írói életművek újraértékeléséről, olyan életművek újraértelmezéséről is, amilyen például Fábry Zoltáné. Hogy ez máshol is kényes kérdés, arra nagyon egyértelműen és kiélezetten rávilágított már másfél évtizeddel ezelőtt a Sütő András és Panek Zoltán között kirobbant vita a „sajátosság méltóságáról”.

Az elmondottakból következik, hogy a szlovákiai magyar írókra néhány elemi kérdés tisztázása vár az ezredfordulón. Sarkítottan fogalmazva: a legfontosabbnak, az írók közötti vízválasztónak ma is, akárcsak tíz, húsz, ötven vagy hetven évvel ezelőtt, a következő kérdés merül fel: öncél-e az irodalmi mű vagy pedig eszköz. Mű- vészet-e az irodalom, vagy pedig fegyver a szlovákiai magyarság önvédelmi harcában. A Szlovákiában élő és nem konformista írók háromnegyed évszázada viaskodnak ezzel a dilemmával anélkül, hogy akadt volna valaki, aki rámutasson: a dilemma tulajdonképpen áldilemma, maga a kérdés rossz, és rossz kérdésre nem lehet helyesen válaszolni. Számomra és nemzedéktársaim többségének a számára nyilvánvaló, hogy minden irodalmi mű öncélú művészet a javából. Ha egy versnek vagy regénynek zéró művészi értéke van, akkor nincs miről vitatkozni, akkor az lehet szablya, vagy karabély, de olyan karabély, amelyik sohasem sül el. Mindezzel nem azt akarom állítani, hogy irodalmi műveknek nem lehet társadalmi funkciója is, ilyen vagy amolyan, kisebb vagy nagyobb. Azt sem tagadom, hogy bizonyos alkalmakkor az irodalmi mű eszköz is lehet. Amikor a hetvenes évek elején egy öregúr a pozsonyi Petőfi-szobor előtt elszavalta Babits Mihály versét, a Petőfi koszorúit, vagy amikor a pozsonyi magyar egyetemisták klubjában elhangzott az Egy mondat a zsarnokságról, abban a pillanatban ez a két vers eszköz volt. Ettől függetlenül azonban a két vers irodalmi értékéhez nem férhetett kétség. A baj akkor kezdődik, ha maga az eszköz alkalmatlan arra a célra, amelyre használni szeretnénk.

Az 1989-es csehszlovákiai fordulat nagyobb távlatokat nyitott a szlovákiai magyar írók előtt, ám sajátos helyzetüket és lehetőségeiket alapvetően nem változtatta meg. A változások jelentőségét azonban így sem lenne szabad lebecsülni. 1989 után megszűnt a cenzúra és a titkosrendőrség beavatkozása az irodalmi életbe. A bársonyos forradalom előtt a magyarországinál jóval keményebb és kérlelhetetlenebb nyomás nehezedett az irodalomra, amelyet a mindenkori főszerkesztők és kiadói igazgatók „gyakoroltak” a pártközpont utasításaihoz igazodva. Ez a nyomás azonban már a nyolcvanas években megtört az írók ellenállásán. Az irodalmi élet polarizációja olyan heves volt, hogy az írószövetség magyar tagozatának közgyűlése már 1987 tavaszán is kibuktatta vezetőségéből a pártközpont nyomására korábban odaültetett és teljesen kompromittálódott tagjait, s ennek a változásnak a hatása megmutatkozott a könyvkiadásban éppúgy, mint az Irodalmi Szemle szerkesztésében is. A rendszer által erőltetett és a főszerkesztőkön, irodalmi vezetőkön, kiadói igazgatón naponta számon kért szocialista relizmusnak pedig még ennél is korábban hátat fordított a jobb írók többsége. Voltak könyvek, mint például Farnbauer Gábor első verskötetei vagy Tálamon Alfonz A képzelet szertartásai című novelláskötete, amelynek a pártközpont és irodalmi ügynökeik nemtetszése ellenére jelentek meg. S bár ezt a csendes, kifelé alig látható szabadságharcot betiltások és letiltások, írók erkölcsi és szakmai meghurcolása kísérte végig, a kellemetlenségek és kellemetlenkedések legföljebb csak hátráltatni és fékezni tudták a fordulathoz vezető folyamatot, megállítani már nem. 1989 november előtt a Madách Könyvkiadóban olyan irodalmi művek láthattak napvilágot, amelyek a hivatalos szlovák vagy cseh könyvkiadókban nem jelenhettek volna meg.

33