Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Pethő Bertalan: A Fenséges utódlása (Vázlat egy posztmodern esztétikai minőségről)
Létből is. A létezés perverziójaként, merthogy a halálnak, a nemlétnek a megkölté- se ez a tönkremenő létezésben, anélkül, hogy a halálnak és a nemlétnek bármi je- lentése/vonatkozása lenne/lehetne a létezésre nézve. Végül a szóhasználatok függelékeként említhetjük az Egész-szel való előhozakodást, ami nem más, a letűnt korszak, művészet (első sorban a Modern) iránti felelőtlen nosztalgia. Ennek felelős vállalása (azzal a félreértéssel, hogy a nosztalgiát a Modernnek tulajdonítják, amennyiben a Modern esztétikája - ahogyan utólag megítélik - a fenséges esztétikája, az ábrázolhatatlan és a hiányzó tartalom párhuzama miatt) mutatkozik abban a meghatározásában, amely szerint a Posztmodern az, ami a Modernben céloz az ábrázolhatatlanra (vagy ürügyül hozza fel azt) magában az ábrázolásban.12 Abból a célból, hogy ezeket a véleményeket összehasonlítsuk a hagyományos esztétikai felfogással, a Fenséges Kant által kidolgozott elméletéből emelünk ki néhány fontos mozzanatot. Magától értetődő, ezért gyakran nem is hangsúlyozott feltétele a Fenségesnek egyfelől az ideákkal feltöltött lélek13 másfelől az Érzékfelettiről, mint Abszolutumról (ami maga is transzcendentális idea) való abszolút meggyőződöttség, mely Érzékfelettinek a (meghatározatlan) ideája éppenséggel bennünk van14 15, a Természet Fenségét adó végtelenség ideájaként is . A Fenséges ezt a kétfelőli idealitást összekötő ív az érzékek világa fölött. Abrázolható- sági paradoxona (a Fenséges /a természet/ olyan tárgy/a/, amelynek képzete arra rendeli a lelket, hogy a természet elérhetetlenségén, mint ideák ábrázolásán essék gondolkodóba”16) innen származik; az Érzékfeletti ideáját, amely különben bennünk van, az ilyen tárgy ébreszti17 és a csupán negatív ábrázolást, ami mégis bővíti a lelket, az erkölcsi törvény kiolthatatlan ideája köti meg18. Az említett ívnek megfelelően, szellemi érzelemből eredő esztétikai ítélet vonatkozik a Fenségesre (szemben a Szépre vonatkozó ízlésítélettel)19, sőt éppenséggel az — ennek az ész-ideákkal való egyezéséből eredő lelki hangulat (Gemütsstimmung; „Stimmung’ az egyezésre is utal) által áthatott20 — szellemi hangulat nevezhető (egy bizonyos képzet, Vorstellung révén) Fenségesnek, nem pedig a tárgy.21 Ugyanakkor a Fenséges hangulatának van egy másik jellege/állaga is: a rosszkedv (Unlust; nemtetszés, rosszérzés) érzelme, melyet azonban jókedvre (Lust; tetszés, jóérzés) derít a lelkierők szubjektív célszerűsége, ami képzelet és ész összekülönböződéséből áll elő22 A Fenségesre ille12 Lyotard, Jean-Francois: Réponse a la question: qu’est-ce que le postmoderne? In: Jean-Francios Lyotard: Le Postmoderne expliqué aux enfants. Galilée, Paris, 1988, 11-32. (31. o.) — Magyarul: Mi a posztmodern? Angyalosi Gergely fordítása Nagyvilág 33 (1988), 419-426. 13 Kant: KU A 76, 23. paragrafus; A 108-109. paragrafus - Magyarul 211. és 230-231. o. 14 I. m. A 235. 57. paragrafus - Magyarul 309. o. 15 I. m. A 91-92. 26. paragrafus - Magyarul 221. o. 16 I. m. A 114-115, 29. paragrafus - Magyarul 234. o. 17 I. m. A 114-115, 29. paragrafus - Magyarul 234. o. 18 I. m. A 123 sk. , 29. paragrafus - Magyarul 240-241. o. (Vő. A 112. sinnlich - übersinnlich viszony) 19 I. m. A XLVI, Einleitung VII. — Magyarul 158. o. 20 I. m. A 94, 26. paragrafus - Magyarul 221-222. o. 21 I. m. A 84, 25. paragrafus - Magyarul 216. o. 22 I. m. A 96-98, 27. paragrafus - Magyarul 223-225. o. 16
