Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Pajor Enikő: "Ember ő" N. Abaffy Csilla: Veres Péter kéziratos hagyatéka
„Ember ő” N. Abaffy Csilla: Veres Péter kéziratos hagyatéka Kétszeres aktualitása is van e kötet megjelenésének. A kiadás évében volt éppen húsz éve annak, hogy a hagyaték az Akadémiai Könyvtár Kézirattárába került, s soha nem volt annyira helytálló Németh László gondolata az íróról, mint napjaink forrongó világában: „Ember ő, aki a legszebb magyar karrierben sem veszítette el lába alól a földet, s a gerincet testében.” Bibliográfiai értekezleteken sokszor elhangzó vád, hogy az irodalmi segédkönyveknek, bibliográfiáknak, katalógusoknak nincs egységes jói körülhatárolt rendszere és feltáró módszere, s ahány irodalmi katalógust, bibliográfiát veszünk kézbe, az mind különböző. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az írói hagyatékok rendezésénél, egy-egy életmű összeállításánál a rendszert az összegyűjtött anyag természete határozza meg. Veres Péter hagyatékának zöme leveleiből áll. Több mint 10000 db. A magyar irodalom történetében sem ritka azon íróinknak a száma, akik életükben nagy levelezők voltak. Közéjük sorolhatjuk Veres Pétert is, akinek legendás „sárga postai lapjai” irodalmi és politikai szervező erejükkel behálózták az egész országot. A magyarázatot megtaláljuk életútjában: a majd 40 évesen induló író még sikerei után is mezei munkából élt majd 50 éves koráig, mert csak így tudta eltartani 8 tagú családját. De a nehéz és kimerítő fizikai munka mellett mindig is írt valamit, s olvasott, olvasott és gondolkodott. Csak amikor már a napi megélhetésért küzdő munkájával végzett, fogott hozzá az írásnak. S abból is legelőször a levélírásnak. ,A levelekre rögtön válaszolt” - írja visszaemlékezéseiben fia, Nádasdi Péter, arról az időről, amikor apja legelső regénye megjelent, s a folyóiratok, újságok érdeklődése feléje fordult. Ezt a szokását élete végéig őrizte, mert számára ez erkölcsi kérdés volt. 1966-ban, 4 évvel a halála előtt ezt írta Péter Lászlónak: „Mint mondám, arra, hogy egy jóhiszemmel küldött fontos levélre azonnal válaszoljak, én mindig kapható vagyok, mert ez lelkiismeretkérdés. Nem tudok addig dolgozni, amíg az asztalomon elintézetlen levelek vannak.” Vagy másutt: „Annyira sok levelet kapok, és még nem tudom válasz nélkül a fiókba tenni.” Levélírás közben is népben és nemzetben gondolkodott. Leveleinek írói stílusa, szenvedélyessége, felelősségvállalása mindenkor azonos azzal a hanggal, melyet műveiből ismerünk. Válaszai lényegretörőek, tömörek, érzelemdúsak. A közügy és a magánügy, a nemzet sorsfordító kérdései és egyéni megmaradásának lehetősége, az irodalompolitika válságai, s az „irodalomcsinálás” felelőssége mind megnyilvánulnak e levelezőlapokon, melyekben beszélgetett, bírált, véleményt formált. Hogy maga a levél, mint műfaj is fontos volt számára, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor az Alföld szerkesztését 1962-ben Mocsár Gábor vette át, azonnal bekapcsolódott a munkába, s ott közlendő cikkeinek ezt a közös főcímet javasolta: „Levelek, haza.” Ha nem ő vallotta ezt címként, akkor - ismerve őt -, a szerkesztők javasolták, vagy kérték levélformában közlendő cikkeit, gondolatait. így volt ez a kecskeméti Aranyhomok antológia esetében is. Varga Mihály szerkesztő a „Kecskeméti emlékek” rovat számára megígért, ám késve sem érkező írás hiányát többször is fájlalta. Egyik sürgető kérése így zárult: „Legjobban szeretnénk, ha valami ilyesmit küldenél: „Levél Kecskemétre” vagy „Egy 600 éves városhoz” vagy „Levél a Kiskunságnak”... Lehet bármi. Csak legyen valami.” Noha a siker s az ismertség jóval később érkezett, ismeretes, hogy írói értelemben vett pályáját ő maga is 1929 februárjától, a Századokban közölt írásától számította. Kezdeti és legfontosabb írásainak hordozója ez a folyóirat, a marxista szellemű Korunk, a népi írók Válasza, a kommunisták Gondolata, majd később a Márciusi Front lapjai (Híd, Tovább) lettek. A katalógusban feltárt levelekből nemcsak a folyóiratok szerkesztőbizottsági leveleiről és hivatalos iratairól kapunk felvilágosítást, hanem az akkor élő folyóiratok szellemi köre, a különféle nép-nemzeti, szellemi-politikai áramlatok is felfedezhetők. A szerkesztő ugyan külön fejezetben is kiemelte az író politikai-szociográfiai írásait (3. fejezet), ám a levelekből még árnyaltabban bontakoznak ki Veres Péter kapcsolatai a Sarlósok, a Nemzeti Parasztpárt, az IGE, az írószövetség, az Ady-Társa- ság stb. képviselőivel, a népi mozgalom vezetőivel, ismert és kevésbé ismert segítőivel. Külön figyelmet érdemelne újból megvizsgál94
