Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Sárkány József: A kerámia művészei. Pécsi üdvözlet a kecskeméti stúdióba
A Siklósi Kerámia Alkotóházban is több ezer kerámia készült az elmúlt 27 évben. A hetvenes évek közepétől gyakorlat, hogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum modern kerámia gyűjteményébe bekerülnek az Alkotóház és a múzeum megbízottjai által kiválasztott művek. Ennek köszönhetően vált - az országos kerámia biennálé- kon történő vásárlásokkal, valamint a Gádor gyűjtemény megszerzésével - a pécsi kollekció az ország legnagyobb múzeumi kortárs kerámia anyagává. Folyamatosan gyarapodik a múzeum, hisz a szimpozion anyagának egy évig tartó alkotótelepi bemutatása után a művek Pécsre kerülnek. A rendszer működik, hisz a Janus Pannonius Múzeum gondoskodik a művek múzeumi rend szerinti feldolgozásáról, nyilvántartásáról, őrzéséről, kiállításokat szervez, ám óriási hátránya, hogy a művek elveszítik kapcsolatukat az alkotóműhellyel, az alkotókkal. A szigorú válogatás kiszűri a sikertelen darabokat. A remekművek pedig raktári tárgyként, távol a kísérletek, a munka helyszínétől, élettelenekké válnak, akár egy gótikus szárnyasoltár egy XX. századi légkondicionált kiállítóteremben, vagy banki páncélszobában. Volt ugyan a siklósi várban Modern magyar kerámia címmel egy sikeres kiállítás az Iparművészeti Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum és a Siklósi Kerámia Alkotóház anyagából, ám ennek már jó évtizede. A fentiek miatt is tartom rendkívül fontosnak és hasznosnak Probstner János elképzelését a Nemzetközi Kerámia Stúdió keretében, területén belül megvalósítandó Nemzetközi Kortárs Kerámia Múzeum létrehozására. Mert az élő lesz. Eleven része marad a Stúdiónak, alkotó erőként fog működni. Hisz e művek itt készültek, együtt vannak, legnagyobb gyűjteményeként Magyarországon a kortárs kerámiának. Gyűjtemény, mely anyagával képes párhuzamot vonni, kapcsolatokat bemutatni a hazai és a nemzetközi kerámia eseményei, alkotói, története között. A műfaj közel kétszázötven, élvonalbeli, hazai és nemzetközi képviselőjének mintegy két és fél ezer műve rendezetten, feldolgozva, dokumentálva rendkívüli kincs a múzeumba látogató polgárnak, de még inkább az ott alkotó művésznek, az ott tanuló főiskolásnak — érkezzék az Magyarországról, vagy a világ bármely tájáról. És elsősorban utóbbiakra kell gondolni. Nagyon sok fiatal alkotó készítette el Kecskeméten élete első sikeres kerámiáját, számosán itt kaptak oly impulzust, mely évekig erőt adott az alkotótevékenységhez. Oly, ma már nemzetközileg is számon tartott, sikeres művész munkássága eredeztethető innen, mint Fekete László, Fusz György, Geszler Mária, Kecskeméti Sándor, Nagy Márta, Orbán Katalin, Szálai László s kérem,ne várják a teljességet a felsorolástól. Rendkívül tanulságos végigkövetni azt az utat, melyet a vissza-visszatérő alkotók újabb és újabb művei dokumentálnak — évtizedes időt átfogva. A Nemzetközi Kerámia Stúdió múzeumalapító kiállításra készül a magyar iparművészet szentélyében, az Iparművészeti Múzeumban. A decemberi bemutató egyik célja e terv szakmai igazolása. Úgy vélem, ez már megtörtént akkor, amikor elismert keramikusok a legjobb alkotásukat, legtöbbször a főművüket tudták itt elkészíteni, majd hagyták örökül a gyűjteményre. Örömteli, nehéz feladat az anyag mennyiségi és minőségi gazdagsága és a katalógusra fordítható összeg szűkössége közötti feszültség csökkentése érdekében a döntés; mely alkotás reprodukciója kerüljön a katalógusba? Geszler Máriától az 1981- es nagyméretű, festői, engóbos tál, vagy a későbbi munkásságát reprezentáló félalakos történetek, vagy a furulyák? Schrammel Imre korszakos jelentőségű gesztusa, a Lábnyom, a teljességet a klasszikus értelemben adó Minotaurus siratása, vagy a tökéletesen zárt, befejezett Timpanon a fontosabb? Fekete Lászlótól az 1984- es színezett iszap plasztikát, vagy az 1986-os Totemet, esetleg az 1994-es Anyahajót? Az általa újra alkalmazott egyiptomi paszta edény, vagy az 1991-es Nílus virágai, vagy az 1993-as pogány szentségtartó az, mely Nagy Márta művészetére 92
