Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Karády Viktor: Zsidóság és fasiszta alkat (Egy Bibó megjegyzés margójára)
Karády Viktor Zsidóság és »fasiszta alkat« Egy Bibó megjegyzés margójára ibó az 1948-ban publikált „Zsidókérdés Magyarországon 1944 után”1 című klasszikus tanulmányának utolsó érdemi fejezetében példátlan bátorsággal és szókimondó őszinteséggel a kommunista világban való beilleszkedés, a »lecsatlakozás« és/vagy a passzív kivárás kínjait élő keresztény középosztály sztereotip fantazmá- ját, a »zsidó hatalom« problémáját veszi górcső alá. Mint ismeretes, arra az eredményre jut, hogy az új rendszer sokkal kevésbé jelent »zsidó hatalmat«, mint azt a magyarországi kapitalizmus jelentette. Elemzésében többször hangsúlyosan felemlíti a „fasiszta indulatú és fasiszta erkölcsű ember típusát”, mely nem áll ellen a kísértésnek, hogy „hatalmi tébolyba essék, embertelen és kegyetlen legyen, hálátlan és aljas legyen, erőszakosan vagy erkölcstelenül érvényesülhessen, hatalomhoz és jóléthez jusson, s azt felelőtlenül élvezhesse.”1 2 Másutt így foglalja össze jellemzését: „... a hatalmi túltengés, az erőszak és uralom önmagáért való szeretete az, amit fentebb fasiszta alkatnak neveztünk”.3 Bibó annyira fontosnak tartja a típus mibenlétének tisztázását, hogy megpróbálja elkülöníteni a »forradalmi alkattól«: ,»Azonban nem minden elszántság, kíméletlenség és hatalmi akarat jelent fasizmust vagy azzal való rokonságot... Forradalmi alkat az, amelyik egy elvi cél érdekében, és e cél szigorú uralma alatt hajlandó minden kíméletet és érzékenységet félretenni, fasiszta alkat az, amelyik avégből, hogy kímélet és érzékenység nélkül járhasson el, hajlandó bármiféle célok szolgálatába állni s bármilyen valóságos vagy ál-ideológiát megtanulni és kiszolgálni, amelynek céljait azonban, a maga öncélú elvadulásának a törvényeit követve, minden pillanatban átlépi.”4 Mint látni, Bibó a fasiszta alkatot elsősorban a zabolátlan erőszakkiélés hajlamával úja le. A »fasiszta alkat« tételes definiálására Bibónak láthatólag azért van szüksége, hogy rámutasson arra a visszásságra, melyet a kommunista éra általa tárgyalt első korszakában „alapjában fasiszta alkatú embereknek a demokrácia nevében való fellépése”5 képvisel. Bár ezt így nem mondja ki (talán tanulmányának publikálhatósá1 Lásd Bibó István Összegyűjtött munkái, sajtó alá rendezte Kemény István és Sárközi Mátyás, Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1982, 2. kötet, 389-504. A további idézetek is erre a kiadásra vonatkoznak. 2 U. o. 494. 3 Uo. 497. 4 Uo. 495. 5 Uo. 495. 41