Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Balog Iván: Bibó a közösségi (politikai) hisztériákról
Balog Iván Bibó a közösségi (politikai) hisztériákról —— I. Bevezetés * bben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy Bibó István gondolatrendszerének a hisztéria problematikájára kihegyezett interpretációját tárjam az olvasó elé. Ez első látásra túlságosan merész, sőt, csaknem lehetetlen célkitűzésnek tűnik, mert Bibó őrizkedett a rendszeralkotástól. A szerző igazi megértésen alapuló recepcióját - amely a rendszerváltás körüli, konjunkturális jellegű Bibó-reneszánsz kihunytét követően is várat magára - nehezíti metaforikus, nem eléggé „interszubjektív” nyelvezete is. Ezért a „bibóizmus rekonstrukciójára” való törekvés csak az alkotó félreértelmezését szolgálná. A bibói életmű logikai struktúrájának feltárása és ennek nyomán az oeuvre kritikai feldolgozása, majd üzenetének a mára való lefordítása azonban már cseppet sem abszurd vállalkozás, ugyanis „az életművet kitevő, sok helyütt töredékes esszék füzére mögött jól kitapintható módon gondolati modellek körvonalai sejlenek föl” (Kovács Gábor 1993:148). A feladat reális voltát bizonyítja, hogy elvégzésére történtek már nagyigényű kísérletek. így pl. Dénes Iván Zoltán egyszer a bel- és külpolitikai relációban egyaránt értelmezett önrendelkezés (Dénes 1988:5-19), másszor az emberi méltóság keresztény alapértékéből kiinduló bibói szabadságfelfogás (Dénes 1993), Kovács Gábor pedig az elit problematikája felől (Kovács Gábor 1993) rugaszkodott neki Bibó munkássága komplex interpretálásának. Természetesen lehetségesek más olvasatok is, sőt, egy igazi, a politikai széljárástól független Bibó-reneszánszhoz éppen az ezek közötti termékeny, tömjénezéstől mentes vitára lenne szükség. A lehetőséget erre éppen Bibó életművének nyitottsága teremti meg (Erős 1993). Én is ezt az esélyt próbálom meg megragadni, amikor jelen írásomban Bibó gondolatvilágát az egyik lehetséges szemszögből, a hisztéria kérdése felől igyekszem megközelíteni. Ismeretes, hogy Bibó egész gondolkodói és emberi habitusát áthatotta az a meggyőződés, hogy „emberek között leküzdhetetlen ellentétek nincsenek, csak görcsök” (Bibó 1986c:40). Az alábbiakban azt igyekszem bemutatni, hogy ez az attitűd nemcsak Bibó közmondásos erkölcsi zsenijének velejárója, hanem és elsősorban társadalomszemléletének archimédeszi ponlja. Köré szerveződnek a szerző által használt főbb kulcsfogalmak, körülötte jegecesednek ki a főbb társadalmi problémákkal kapcsolatos, legjellegzetesebb bibói álláspontok is. Meggyőződésem, hogy Bibó- nak a totalitárius rendszerekről, a nacionalizmusról és az antiszemitizmusról, illetve a zsidókérdésről vallott nézetei is a hisztéria, mint tematikus centrum körül csoportosulnak. E központi kategória segítségével jobban, egy egységes elméleti keretbe ágyazva érthetjük meg a szerzőnek a dualizmusról, a Horthy-rendszerről, a koalíciós időszakról, az 1956-os forradalomról, a két világrendszer harcáról stb. vallott álláspontját is. (A terjedelmi korlátok miatt e „hisztéria-esettanulmányok” részletes elemzésére ebben a cikkben nem lesz mód. Csak az ún. logikai kifejtésre lesz elegendő hely, de Bibó egyik fő erényének, történetiségének méltatására már nem.) Külön figyelmet érdemel, hogy az említett korszakok valamennyien rendszerváltásokhoz kapcsolódnak; ebben az összefüggésben Bibó voltaképpen a nagy francia forradalom óta lezajlott európai rendszerváltások teoretikusának is tekinthető. Gondolatkísérletem során Bibó munkásságának több olyan területét, illetve felfogásának néhány olyan aspektusát is igyekszem majd felhasználni, amely eddig viszonylag kevesebb figyelmet kapott. Jelentős mértékben támaszkodom majd Az európai egyensúlyról és békéről című, nagy terjedelmű munkájára, amely életműve „őstojásának” (Szilágyi 1988:61-62) tekinthető. Ezen belül nem annyira azokra a részekre koncentrálok, amelyek A kelet-európai 22
