Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Sós Vilmos: A politizáló értelmiségi

Bibónak konkrét javaslatai is voltak a hatékony, szakszerű és demokratikus köz- igazgatás kialakítására. A tervezet szakmai értéke, a részletek kidolgozásának finomsága nyilvánvaló. Realizálhatóságának illuzórikus volta azonban a részletek tárgyalása nélkül is kimutatható. Mert mi is a lényege a reformtervezetnek? A köz- igazgatás apparátusának szakmai kiválasztása, a hivatalnokok tárgyi minősítése, a munka szakszerűségének biztosítása, a hivatalnokok minőségi előléptetése, az állások tényleges pályázatok alapján való betöltése - tehát a szakszerűségi és hatékonysági szempontok érvényesítése, és - emellett - a területi rendezési elv megvalósítása. Bibó — teljes joggal - kimutatja, hogy túl nagy méretű közigazgatási egységek (pl. a régi vármegyék) akadályozták a hatékony önkormányzati igazgatás kialakulását. A ténylegesen működő egység a járás volt, ott viszont egyáltalán nem volt önkormányzat. A javaslat — az egész tervezet legalaposabban és legrészletesebben kimunkált része - az ún. Erdei-terven a megyei városközpontok kialakításának gondolatán alapult. Eszerint az ügyek intézését a kialakítandó városközpontokba kellene összpontosítani, a városközpontokat pedig úgy kellene elhelyezni, hogy azokat a környék lakossága a mindennapi életből való hosszabb kiszakadás nélkül elérhesse. Mintegy 17 ilyen területi egység kialakítása lehetővé tenné a demokratikus önkormányzaton alapuló önigazgatást, sőt a hatékonyabb ügyintézést, valamint az apparátus személyi állományának csökkentését is, ami ugyancsak a kívánt célok elérését segítené elő.

A 750 fogalmazóból és 900 tisztviselőből álló közigazgatási apparátust tekintette Bibó túlméretezettnek - a létszámcsökkentést illetően akkor a kommunista párt is egyetértett vele -, ugyanis ilyen sok ember foglalkoztatása a közigazgatásban egyrészt csökkenti a hatékonyságot, másrészt akadályozza, hogy a nem hivatalban dolgozók befolyhassanak ügyeik valóságos intézésébe. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ma Magyarországon lényegében ugyanezt a munkát több mint 39000 tanácsi dolgozó végzi, ha nem számítjuk bele a főváros közigazgatását, a központi állami igazgatási apparátusról már nem is szólva.

Bibó a szakmai kérdéseket illetően aprólékosan és finoman kidolgozta javaslatait. A lényeg mégis abban foglalható össze, hogy miképpen alakítható át a közigazgatás olyan szakmai igazgatássá - vagyis olyan, szakmailag hozzáértő és egyben társadalmilag hatékony hivatalnokok ügyintézésévé - mely egyben elősegíti a hatalmi pozíciók demokratikus átalakulását.

Akárcsak a többi baloldali politikus, Bibó is szükségesnek tartotta, hogy a köz- igazgatási apparátus az említett szempontok szerint kicserélődjék. Az új apparátus előtt elvileg több lehetőség is állt. Az egyik az volt, hogy az új központi hatalmi szempont érvényesítésének elfogadása mellett megtartja a régi közigazgatási apparátus attitűdjét, vagyis a hivatali réteg pozícióinak érdeke továbbra is dominálni fog a szakértelem felett. A másik lehetőség az volt, hogy az új hatalom elfogadása mellett igazgatási szakemberekké válnak, és szakszerűen érvényesítik ezeket a szempontokat. És elvi lehetőségként fennállott még az is, hogy a szakszerű közigazgatási munka viszonylag függetlenedik a hatalomtól.

A lehetőségek elemzésén kívül azonban még azt is tisztázni kellett volna, hogy mit akar kezdeni a központi hatalom a közigazgatással, valamint azt is, hogy mit akar maga a közigazgatás.

És ha innen nézzük, Bibó tervezetében lényeges dolgok maradtak számításon kívül. Először is az - amit pedig ő maga tudott a legjobban -, hogy a közigazgatás jelentős politikai hatalom és ennek megszüntetése nem személycserék vagy kívánságok érvényesítésének a kérdése, hanem a hatalom szerkezetének radikális megváltoztatásáé. A közigazgatásnak nem szakmai változásra volt szüksége; ez csak következménye lehetett volna a közigazgatás hatalmi jellegében történő válto11