Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Alexay Zoltán: Szigetközi kérdőjelek

emelte a talajvizet a mentett oldalon. A rendszer alig több, mint egy hónapja üzemel, így egyéb hatásairól még nincsenek információk, ezekhez a kiépített monitoring rendszer révén lehet majd hozzájutni, de a mentett oldalon szerzett tapasztalatok alapján bízhatunk abban, hogy az élővilág is regenerálódik, hiszen ahol víz van, oda visszatér az élet. Szerencsére a Szigetköz alsó részein és a mélyebb ágakban mindig volt víz és a szivattyúzással átemelt víz is sokat segített a végső pusztulás megelőzésében, így van ahonnan visszatelepülhetnek a vízi növények, állatok.

A töltés közelében lévő területek vízpótlása is megoldható lesz ezután a hullámtér felől, ha lesz rá pénz. Ekkor derül majd ki, hogy ha a mocsárrétek elegendő vizet kapnak, a degradálódott társulásoknak mi lesz a sorsa. Véleményem szerint itt az a legnagyobb gond, hogy a kipusztult fajok - ha valóban kipusztultak és valamilyen vegetatív szerv segítségével nem vészelték át a kritikus időszakot - nem tudnak honnan visszavándorolni, mert a közelben nincsenek hasonló társulások, de ha valamilyen csoda folytán újra megjelennének, még kérdéses, hogy az élőhelyre betelepedett nád, gyomok, a jobb vízellátás hatására kiszorulnak-e, s így felszabadul-e a terület a védett fajok számára. Ha ez nem következik be, akkor nincs esélyük a korábbihoz hasonló elszaporodásra, a változások konzerválódnak. Amennyiben újra kialakulnak a tocsogós, sekély vízzel borított területek, várható, hogy ismét megjelennek az itt táplálékot kereső madarak, visszatérnek a nedves rétek fészkelői, amelyek az elterelés után eltűntek, vagy nagyon megritkultak. Úgy gondolom, most jogosan lehetünk kicsit optimisták a Szigetköz jövőjével kapcsolatban, úgy tűnik, a hágai döntésig rendeződött a terület sorsa. A most felépült vízpótlórendszer kézenfekvő és olcsó megoldás, mégis a szigetközi embereknek és az itt élő és dolgozó szakembereknek hosszas és következetes küzdelme kellett ahhoz, hogy a kormány végül ezt a változatot fogadja el. Óhatatlanul felvetődik egy újabb kérdés, amit a Szigetközt járva már nagyon sokszor feltettek nekem is, hogy kiknek és milyen okból volt érdekük, hogy a terület két és fél éven át nem kapta meg a szükséges vízmennyiséget, miközben miihókat költöttek haszontalan célokra, hogy nem történt érdemi lépés az ökológiai katasztrófa elhárítására? Erre nem tudok válaszolni, mi itt csak azt érzékeltük, hogy amikor döntésközeibe került a probléma, mindig akadtak más ötletek, amelyek miatt halasztódott a megoldás, ezalatt a térség állapota egyre rosszabb lett. A fenékküszöb ellenzőit viszont, úgy tűnik, ez nem érdekelte, miközben Szigetköz megmentéséről szónokoltak. Érdemes végiglapozni az újságokat, hogy még az idén is mennyi valótlanság, teljes tájékozatlanságot tükröző vagy szándékosan félrevezető nyilatkozat jelent meg a kérdésről - amit azok, akik nem ismerik a területet, el is hittek. Javasolnám mindazoknak, akik olyan sok rémséget jósoltak a vízpótlás esetére, jöjjenek el most hozzánk, és ha nem találnak ilyet, akkor - először ebben a hosszú történetben - esetleg elhangozhatna egy halk: „bocsánat, tévedtünk”.

A vízpótlórendszer üzemeltetése még nem végleges, hosszabb idő és folyamatos megfigyelés szükséges ahhoz, hogy a szerzett tapasztalatok felhasználásával kialakulhasson a végleges üzemrend. Jelenleg a Duna vízhozamának megfelelően kapja a hullámtér a vizet, így mindig annyi van a mellékágakban, mint az elterelés előtt az adott vízhozamkor volt.

Egy bizonyos - mivel a Szigetközben a víz a legfontosabb ökológiai tényező -, hajavul a vízellátása, az mindenképp hasznos úgy az élővilág, mind a gazdaság számára. Hogy a növények és az állatok hogyan reagálnak a most kialakult helyzetre, csak a következő évek során derül majd ki. Nem valószínű, hogy a hullámtér és a mentett oldal képe pontosan olyan lesz, mint az elterelés előtt volt, ez függ az egyes társulások regeneráló-képességétől, de úgy gondolom, a realitásokat figyelembe véve, ilyen célt nem is lehet kitűzni, hiszen az élővilág a drasztikus beavatkozások nélkül is állandóan változik. Abban reménykedhetünk, hogy az elmúlt évek alatt tapasztalt degradáció megszűnik és értékes, karakterében a korábbihoz hasonló faji összetételű társulások alakulnak ki.

Azt, hogy a hágai döntés miről szól, utána milyen lesz a Szigetköz vízellátása, ma még nem tudhatjuk - úgy látszik, a szigeközi kérdőjelek ahelyett, hogy elfogynának, tovább szaporodnak.

51