Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Őszi utazás a Dunán 1848-ban (Korabeli Duna-utakból megkomponálta Kabdebó Tamás)

is érzékelem. A sok rokoni és barátnői csók mellett külön kis öröm töltött el, amikor kislánykori tanítóm, Hedwiga nővér száraz ajkát éreztem orczámon, »Légy boldog, leányom«, súgta halkan, s ez a pár szó, azaz a kedves hang felismerése nem annyira édes olaj volt örömmel-ürömmel teli szívemnek, hanem elektrikus galvánütés is, elsősorban az, mert tudtam, hogy a leélt viszontagságok a közeljövőben aligha csillapodnak, hogy az élet ismét a csendes mederbe váltson. Bécsbe készültünk volna nászúira, ha ott fel-, illetve visszafordulás nem lett volna, s Mohácsra mentünk volna azután, a majdani tavasz várt beköszöntével, hajó apám és a helyzet a magyar- országi utazást meg nem gyorsította volna. Helyben maradtunk tehát, újévig, a Fet- tich-házban, Gábort kivéve, aki a dupla ünnepet még velünk töltve ráült december 27-én, Ráró lovára és az emelkedő hóban (minden sírásom-rívásom, szerelmes marasztalásom dacára) elléptetett. Visszatartani nem tudtam, de legalábbis ráerőltettem Leopold herceg »csodatévő« mellényét. Nem vagyok babonás, vagyis nem babo- násabb a többi bajor leánynál, és lényegesen kevesebb hiedelemnek adok hitelt, mint a magyarok. Fürst Leopold, tudvalévő, részt vett Bécs városának védelmében, 1529-ben, s mellénye ott felfogta a szaracén kardját, hisz vaspikkelyek voltak beleépítve. Azóta az apátúr is megáldá a mellényt. A várkastély cinterme ma múzeum, de a castellán a család barátja. Kölcsönkaptuk a kemény és mégis simuló mellényt, éppen stimmelt Gábor mellkasára.

Nászajándékainkat felsorolni hosszas lajstromot kívánna, megemlítem tehát a legkedvesebbeket. Egy meisseni porcelánszervízt, melynek minden darabját elébb vattába burkolta Bori, aztán szalmába csomagolták és ládába helyezték, azokat leszögezték a férfiak. Minden edényből tizenkettő vagyon (»az Apostolokat is meghívhatod, lányom«, mondá Tante Sophie, amikor a virágos tányérokban gyönyörködött), kivéve az unicoum porcelán czukortartót, - kiskanállal megkocogtatva, oh, mily finom a csilingelése - a kávés- és a teáskandlikat, valamint a czirádás hordócskát, melyet édes nedűvel töltött meg néném. Az ő ajándékuk vala a készlet. A másodiknak felemlíteném néhai édesanyám, Arianna von Dürren platinumba foglalt gyémánt fülbevalóit, melyeket korábban csak fölpróbálgathattam, végül jó apámtól most, az esküvőmre kaptam meg. E szavakkal: »Ha már rajtad van, Johannám, maradjon is a tied!« A harmadik ajándék nem képviselt nagy értéket, számomra mégis igen-igen kedves volt. Hedwiga nővér egy illatos zsákocskát adott, melyben három kisebb zacskó, azokban háromféle mag lapult: bazsalikom, kakukkfű, és rozmaring. »Ültesd el ezeket kiskertedben, édes leányom. Mire hajtásuk szárba szökken... « Már aligha fogom megtudni, mi lesz azután, mert a jó nővért ott tüstént elsodorták a gratulálok, s az év végével, a kolostorban, csendesen átaludta magát az örökkévalóságba.

Az utazás lefelé csendesebbnek indult, mint vártam. A Duna egyelőre még bőrhártyát sem mutatott a partok szélén - apám így mondta -, az előző hóesést olvadás kísérte, aztán lassan ismét a fagypont alá bújt a hőmérő (nem láttam, éreztem, a dereglyén éjszaka pislákolva futenek, kis asztalkámon vékony jégréteg fedte be a pohár víz felszínét, mi megzúzmarázta ajkam, mikor reggel inni akartam). A Neubur- gig, sőt Ulmig fölhúzott, föltornászott dereglyék szélességét és magasságát a regensburgi öreghíd legnagyobb lukának mérete szabja meg. Mi két dereglyével indultunk, az elsőben jó apám emberei ültek, laktak és eveztek, becsomagolt viaszgyertyával volt az tele, melyet apámék a győri püspöknek, az esztergomi érseknek és a váci püspöknek szállítottak. Bár az evezőket nem láttam, orr- és farlapátjaik időnkénti ütemes húzását, Hanzi és Lojzi taktusos ein-zweigjét jól hallottam, ha napsütéses reggeleken Bori mellett a mi hajónk orrában ültem. Ez a nagy dereglye a Blaue Reiter nevet viselte, hosszú fatestét Kékduna-kékre pingálta volt Hanzi, dús hasát az uszálynak megtöltöttük minémű kelengyével, a gyolcsok keményítő31