Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Borbély János: A megmerevedett versek könyve (Fenyvesi Ottó: A káosz angyala)

Borbély János A megszenvedett versek könyve (Fenyvesi Ottó: A káosz angyala) M. enyvesi Ottóval éveken át együtt ültünk az Újvidéki Rádió magyar nyelvű műsorainak irodalmi szerkesztőségében. Halkszavú, vagy jószerével inkább szót- lan, rendíthetetlen nyugalmú, galamb epéjű, készséges fiatalemberként ismertük meg, munkatársként pedig abszolút megbízható volt, aki csendben, feltűnés nélkül dolgozott, lelkiismeretesen, jól és sokat. Amikor 1987-ben a Rádióba került, akkor már túl volt a Symposion-ügy kavarta viharzáson, melynek egyik szenvedő áldozata volt. Az ott kapott sebek, verseiből tudjuk, sajogtak bár, mindazonáltal úgy látszott, hogy a költő személyes élete egyenesbejutott, konszolidálódott. Ez így is lett volna, ha nincs a háború és mindaz, ami szellemileg és politikailag egy pár év során meg­előzte, előkészítette, szállást csinált neki. Hogy a költőben a nyugalmas felszín alatt valójában mi kavarog, azt abból tudtuk, jobban mondva, inkább csak ma tudjuk, hogy időnként letett az asztalra egy-egy megragadóan szép, lényegre tapintó, fontos verset. Akkor, távozása előtt, már megírta mostani kötetének címadó versét, A ká­osz angyalai, az Algol miniumban-t, az Elve vagy halvát, a London calling-ot és más verseket, amelyek kötetének tartópillérei. S akkor, egy napon, a maga csendes módján, távozott. Akkor, amikor a légszomj, a vészesen „torlódó tömbök” elviselhetetlenné váltak, amikor a katonaköteles fiatal­embert fenyegető közvetlen életveszély bizonyossá vált, akkor, sokakkal, sorstársa­inak ezreivel együtt, külföldre távozott. S a költő Fenyvesi így jutott, kényszerűségből, ahhoz az életélményhez, amely A káosz angyala c. legújabb verseskötetének egyik meghatározója lett, ez pedig az emigráció, az a helyzet, sors, életvitel, amelybe akkor került, amikor 1991 novembe­rében a háború tornyosuló viharfelhői, a fenyegető vészhelyzet elviselhetetlensége miatt, családjával együtt, külföldre kényszerült. A másik élménykor ebből fakad: mert csak hontalanná válva bukkanhatott fel a szeretett szülőföld, a Bácska meg­szépült, nosztalgikus képe. A kötetbe foglalt versek további összetevője az Újvidéki Rádióban töltött évei, sokoldalú munkája, melynek során egyaránt volt irodalmi és rockzene-szerkesztő. Kiderült, hogy még a képzőművészetben is jártas, mert köte­tét — íme - a versek hangulatát jól kifejező, saját kollázsaival illusztrálta. A káosz angyala versei tehát ezekből az elemekből meg a veszprémi fogadtatás tégláiból építkeznek, amihez talán még hozzá kell tenni Fenyvesinek a vajdasági égalj másik jelentős költőjéhez, a korán elhunyt Sziveri Jánoshoz fűződő szép barátságát. A káosz angyala c. verseskötet egy korról, napjainkról, egy nemzedék, mi több: egy jelentős néptöredék, a vajdasági magyarság létélményéről nyújt maradandó hí­radást. Bizonyos vagyok benne, hogy a könyvben nem egy olyan sor van, amely — ki tudja - egykor szállóigévé válik körünkben, amellyel a költő - ki tudja - talán máris beírta nevét a magyar irodalomtörténetbe. Hosszan idézhetném azokat a meghök­kentő, abszurd, a költői hiperbola okán önnön visszájára fordult, de mindannyiszor 88

Next

/
Thumbnails
Contents