Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve XIII. - Ács József: Helyben vagyunk
Vasy Géza Versekhez közelítve XIII. j. smét pályakezdők bemutatására kerül sor, az előző, hasonló jellegű szemléhez képest (Forrás, 1993. december) azonban most komorabban látom a helyzetet. Mégsem olyan könnyű az első kötethez hozzájutni, hiszen 1993-ban csökkent az ilyen kiadványok száma. Ellentmondóak az adatok arról, hogy mennyiben van a könyvkiadás, mennyiben a terjesztés, s mennyiben a vásárlói érdeklődés válságban, de meglehetősen magas a megjelenő művek száma. S talán még az sem mondható, hogy ezek között a szépirodalom feltűnően aránytalanul kap csak helyet. Mégis, egyre többször hallani, s nemcsak pályakezdőktől, hanem sokkönyves, érdemes szerzőktől is, hogy hosszú évek óta nem képes új művel jelentkezni. Ebben költők, elbeszélők, esszéírók egyaránt érintettek. A várható kiadói sikerben előreláthatón nem részesülők - s ez az abszolút többség — akkor bizakodhatnak könyvben, ha ügyesek, vagy ha „szerencséjük” van, s valamiként szponzorra találnak. Am kevesebb a szponzor, az alapítványi pénz, mint a kiadásra érdemes kézirat. A pályakezdők egyelőre nincsenek talán hátrányosabb helyzetben az idősebbeknél: mert egyformán rossz a helyzetük. így különösen megnő a lektori-szerkesztői-kiadói felelősség. A kevesebb megjelenő pályakezdő verseskönyv között feltűnőbb a túl korán megelőlegezett bizalom, az elsietett megjelentetés, s azt is nehezebben fogadja el az olvasó, amikor mesterségbeli tudással, ámde invenció nélkül összehordott két évtizedes „pályakezdések” anyaga kerül eléje. Más kérdés a saját forrásból való megjelentetés. Ács József: Helyben vagyunk A pályakezdő köteteket általában lelkes kiadói ajánlások kísérik, nemegyszer az egész későbbi pályán nem íródik olyan elismerő méltatás, mint ez alkalommal. Ezúttal azonban igazat kell adnom a szerkesztő Parancs Jánosnak: Ács József jelentkezése „egy meglepően kiforrott, izgalmas verseskötettel” történik meg. Igaz, a kötet első fele egyenetlenebb, de ezt az is magyarázza, hogy itt vannak korábbi versek is, az első ciklusnak a címe is A gyűjtemény (1986- 92), a későbbiek viszont egyértelműsítik, hogy 1990-ben következett be a meghatározó minőségi változás, a költői világ szervessé formálódása. A szerző tárgyias lírai hangot alakít ki. A versek egy része egészen naplószerű, a Magánterület ciklus darabjainak a címe egy-egy dátum, ámde a napló tárgyiassága nem annyira a külső eseménytörténetre összpontosít, hanem sokkal inkább arra a belsőre, amely természetesen a belső és a külső folytonos egymásra hatásában formálódik. Ez a „napló” tehát a vallomásoké és a felismeréseké, amelyek mind a létre vonatkozó elméleties-általános felismerésekből és ezek gyakorlatias szemléléséből adódó következtetésekig jutnak el. Ne higgyük azonban, hogy filozofikus antilíra lesz mindebből. Ács József először is kialakított magának egy olyan versbeszédet, amely ugyan olykor még döcög, a hosszabb versekben nem mindig bírja tartani az egyenletes szintet, de amely lényegét tekintve máris nagyszerű találat. Ősmintája talán a Füst Milán-féle majdnem-mértékes szabadvers, s ennek egy sokkal puritánabb, a századvég tapasztalatait is felhasználó, tárgyias-köznapi és mégis költőien lebegő változatát hozza létre. Legközvetlenebbül a kötetzáró ciklus, az Egy új kor alkonya, mutatja ezt, főként a címadó darabban. A költői eszmélés az ember helykeresése is a földön, az igazi „felnőtté” válás szellemi izgalma: öröme, kiábrándultsága, rezignációja és józansága. Élet és halál pontjai közé zártan is va82
