Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Zelk Zoltán: Tűzből mentett hegedű (Domokos Mátyás sorozata)
dottam, az előbbi lehetőséget - hogy mindkét verset ugyanaz a költő írta -, valószínűbbnek tartom. Mind a két versre azt lehetne mondani, hogy „a második csalódás” és az „újra nekilendülés” verse. - Mit értek azon, hogy „második csalódás”? Mind a két vers utal egy „első csalódásra”. - Nem nehéz kitalálni, hogy mi volt ez az „első csalódás”; annak a költőnek a csalódása, aki „elsőnek dalolta a pártos énekét”. Tehát egy kommunista költőnek a csalódása. Nyilvánvalóan politikai csalódást sirat a költő, az 1953 utáni évek csalódásáról beszél, s arról a megrendülésről, amelyet a kommunista költők, s nemcsak a kommunisták s nem is csak a költők éreztek, amikor az 1948 és 1953 közötti esztendők hibái és bűnei kiderültek, Sztálin tevékenységének bizonyos részletei napfényre kerültek, stb. Ez tehát az „első csalódás”... inkább csak háttere a versek igazi mondanivalójának, a „második csalódásnak”. Ez a versek szerint azért következett be, mert a költő - vagy ha két költő - rossz úton, rossz helyen kereste első csalódásának a gyógyítását. — Mind a két vers lírai önbírálat. Az sem csekély önbírálat, ha a költő azt mondja, hogy jogos csalódástól hajtva ugyan, de rossz útra került. - Mennyiben ad a a két vers programot? Az „Üzenet” inkább csak azzal, hogy tagadja, hogy „ebgondolat már a késő bánat”, s hogy úgy érzi, tanulság lehet még számára, ami történt. A cím nélküli vers itt is továbbmegy: a feltételezhetőleg börtönben lévő költő „én, ki most nem láthatom, érzem, ha főikéi, a napot, el tudnám mondani most már népünk igazi igazát”. Ez majdnem úgy hangzik, mintha azt mondaná: el tudnám újra, s szebben énekelni a pártos énekét. Ezzel eljutottunk a versek szerzőségének kérdéséhez. Keresni kell egy olyan költőt, aki elmondhatja magáról, hogy a ma élő lírikusok közül „elsőnek daloltam a pártos énekét”. Keresni kell továbbá egy, vagy két kommunista költőt, aki kétszer csalódott, a már ismertetett értelemben, aki most börtönben van... Szerintem a két vers szerzője Zelk Zoltán. A pártos énekéről szóló sort másnak nincs joga leírni... Egyébként bizonyos formai meggondolások is Zelk mellett szólnak... Persze, mint mondani szokták, az apa mindig bizonytalan, egy vers apja is az. Lehet, hogy tévedek. ,fBár tévednék!”Miért volna szegény Zelk börtönben? Végül egy személyes megjegyzés: két verset elemeztem, nagy örömmel. Köszönöm a megbízatást, örülnék, ha máskor is kapnék hasonlót. De természetesen csak elemeztem a verseket; az amit írtam, sem a versekkel való egyetértésemet, sem egyet nem értésemet nem jelenti. Gimes Miklós s. k. 1957. november 13-án a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével Zelk Zoltánt három év börtönre ítélte. A „lektort”: Gimes Miklóst, ugyancsak Vida Ferenc elnökletével, mint tudjuk, Nagy Imre és társai perében halálra, s az ítéletet - legújabbkori történelmünk gyászos dátuma ez -1958. június 16-án végre is hajtották. 1958. nyarán meghalt Irén, a bebörtönzött költő felesége. A hatóságok első gondolattá - megürült Zelk Kolumbusz utca 54IB szám alatti szép lakása: BELÜGYMINISZTÉRIUM Szigorúan titkos! Vizsgálati Osztály Miniszter Elvtárs 68-877158 tájékoztatására felterjesztve, júl. 15. Szalma alezredes Jelentés Budapest, 1958. július 14-én. Jelentem, hogy ZELK ZOLTÁN elítélt író lakását, mivel nevezett felesége meghalt, és így lakása üresen maradt, a Budapest XIV. kér. Tanács a 35/1956 M. T. rendelet 53-54paragrafusa alapján igénybe vette és kiutálta a Bp. XTV. kér. munkásőr zlj. pa84
