Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Zelk Zoltán: Tűzből mentett hegedű (Domokos Mátyás sorozata)

dottam, az előbbi lehetőséget - hogy mindkét verset ugyanaz a költő írta -, valószí­nűbbnek tartom. Mind a két versre azt lehetne mondani, hogy „a második csalódás” és az „újra neki­lendülés” verse. - Mit értek azon, hogy „második csalódás”? Mind a két vers utal egy „első csalódásra”. - Nem nehéz kitalálni, hogy mi volt ez az „első csalódás”; annak a költőnek a csalódása, aki „elsőnek dalolta a pártos énekét”. Tehát egy kommunista költőnek a csalódása. Nyilvánvalóan politikai csalódást sirat a költő, az 1953 utáni évek csalódásáról beszél, s arról a megrendülésről, amelyet a kommunista költők, s nemcsak a kommunisták s nem is csak a költők éreztek, amikor az 1948 és 1953 kö­zötti esztendők hibái és bűnei kiderültek, Sztálin tevékenységének bizonyos részletei napfényre kerültek, stb. Ez tehát az „első csalódás”... inkább csak háttere a versek igazi mondanivalójának, a „második csalódásnak”. Ez a versek szerint azért követke­zett be, mert a költő - vagy ha két költő - rossz úton, rossz helyen kereste első csalódá­sának a gyógyítását. — Mind a két vers lírai önbírálat. Az sem csekély önbírálat, ha a költő azt mondja, hogy jogos csalódástól hajtva ugyan, de rossz útra került. - Mennyiben ad a a két vers programot? Az „Üzenet” inkább csak azzal, hogy tagadja, hogy „ebgondolat már a késő bánat”, s hogy úgy érzi, tanulság lehet még számára, ami történt. A cím nélkü­li vers itt is továbbmegy: a feltételezhetőleg börtönben lévő költő „én, ki most nem lát­hatom, érzem, ha főikéi, a napot, el tudnám mondani most már népünk igazi igazát”. Ez majdnem úgy hangzik, mintha azt mondaná: el tudnám újra, s szebben énekelni a pártos énekét. Ezzel eljutottunk a versek szerzőségének kérdéséhez. Keresni kell egy olyan költőt, aki elmondhatja magáról, hogy a ma élő lírikusok közül „elsőnek daloltam a pártos énekét”. Keresni kell továbbá egy, vagy két kommunista költőt, aki kétszer csalódott, a már ismertetett értelemben, aki most börtönben van... Szerintem a két vers szerzője Zelk Zoltán. A pártos énekéről szóló sort másnak nincs joga leírni... Egyébként bizonyos formai meggondolások is Zelk mellett szól­nak... Persze, mint mondani szokták, az apa mindig bizonytalan, egy vers apja is az. Lehet, hogy tévedek. ,fBár tévednék!”Miért volna szegény Zelk börtönben? Végül egy személyes megjegyzés: két verset elemeztem, nagy örömmel. Köszönöm a megbízatást, örülnék, ha máskor is kapnék hasonlót. De természetesen csak elemez­tem a verseket; az amit írtam, sem a versekkel való egyetértésemet, sem egyet nem ér­tésemet nem jelenti. Gimes Miklós s. k. 1957. november 13-án a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc el­nökletével Zelk Zoltánt három év börtönre ítélte. A „lektort”: Gimes Miklóst, ugyan­csak Vida Ferenc elnökletével, mint tudjuk, Nagy Imre és társai perében halálra, s az ítéletet - legújabbkori történelmünk gyászos dátuma ez -1958. június 16-án vég­re is hajtották. 1958. nyarán meghalt Irén, a bebörtönzött költő felesége. A hatóságok első gondolat­tá - megürült Zelk Kolumbusz utca 54IB szám alatti szép lakása: BELÜGYMINISZTÉRIUM Szigorúan titkos! Vizsgálati Osztály Miniszter Elvtárs 68-877158 tájékoztatására felterjesztve, júl. 15. Szalma alezredes Jelentés Budapest, 1958. július 14-én. Jelentem, hogy ZELK ZOLTÁN elítélt író lakását, mivel nevezett felesége meghalt, és így lakása üresen maradt, a Budapest XIV. kér. Tanács a 35/1956 M. T. rendelet 53-54paragrafusa alapján igénybe vette és kiutálta a Bp. XTV. kér. munkásőr zlj. pa­84

Next

/
Thumbnails
Contents