Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Kelemen Zoltán: Emerson nyomában
Kelemen Zoltán Emerson nyomában „Versek az amerikai költő és filozófus Ralph Waldo Emerson (1803-1882) idézetei alapján” - olvashatjuk Mózsi Ferenc új, Maxiómák című verseskötetének elején (Belvárosi Könyvkiadó, Bp. 1994. 96 oldal, 275 forint, Morvay László illusztrációival). ígéretét a költő be is váltja. Verseinek címe (számukon kívül) tulajdonképpen egy-egy Emerson-idézet. Erre az idézetre következik a vers, melynek első néhány sora nem ritkán az amerikai gondolkozó eredetiben közölt sorainak értelmezése- magyarítása. Szándékosan nem a fordítás szót használom, mivel a költő célja nem a pontos fordítás volt, hanem az, hogy Emerson szellemiségét beépítse a saját műveibe. Ez néha egészen kiválóan sikerült. Sokkal fontosabb azonban Mózsi verseivel kapcsolatban az, hogy a költő megértette: egy olyan világban kell elmondania - Emerson segítségével - a, valószínűleg legfontosabb dolgokról megformált, gondolatait, amely egyre kevésbé fogékony és alkalmas arra, hogy ezek a szavak benne kimondathassanak, és ha már elhangzottak megérthesse, felfoghassa őket. Pedig pontosan róla szólnak. Az ábrázolt világ rányomja a bélyegét a műre is. Nemcsak a világunk esetleges és sivár, hanem a verssorok is botladoznak. Mózsi Ferenc Morvay László segítségével hangulatában egységes, következetes könyvet alkotott. A versek, az idézetek, a jellemzett világ és az illusztrációk szoros kapcsolatrendszert alkotnak. Az üzenet jelentése elszegényesült, elkopott a huszadik század kanyargós és nem éppen tisztességes ösvényein. A maradék érték azonban annál nagyobb erővel tör felszínre az egyszerű, már-már együgyű sorokból, amikor a „te” megjelenik ebben a világban: „filozófia és tanúk nélkül szeretlek a mai igehirdetés lényege ez...” Mózsi egyszerre veszi szó szerint Emerson szellemi örökségét, és ironizál azzal. A parafrázis és a - helyenként szolgai, szentenciózus — ismétlés, követés váltogatja egymást. A versek hangvétele a legjobb pillanatokban a - manapság népszerű - Tao te-king fordítások szövegére-szövetére üt. Egyetemes érvénnyel megfogalmazott maximák. Rövidségüket és jellegüket tekintve azonban axiomatikusak. Egy lehetséges világ alapjait vetik meg tömören. Tömörségük és lényegretörő formájuk nem tiszteletet és tekintélyt parancsoló, vagy gyermeki bölcs-öregen emberi, hanem olyan, amilyenek mi vagyunk, akiknek szól: suta, komolykodó. Szomorúsága kasz- szandrai. Látja jól a hibákat, de ezzel együtt azt is, hogy hiába a figyelmeztetés: a hibákat újra és újra elköveti az ember. Az egyes versek terjedelme és formája is félelmetesen hasonlít Lao-ce művére. Amíg azonban ott nyolcvanegy versre (részre, kisebb egységre) oszlik a mű, addig itt hetvenhétre, mint a magyar mesékben a próbák, a feladatok, vagy táltos állatok, mitikus fák stb. száma. Maga a kötet mégis jellegzetesen és tagadhatatlanul egy européer alkotása. Ha nehezen is, de szét lehetne választani az emersoni bölcsessé60
