Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Füzi László: Mentség
Mentség A A. JLmióto /apói szerkeszthetek, soha nem bántott még ennyire a lapszám végessége. Jó ideje tudom már, hogy a szerkesztőnek a mások írásainak közlésével kell a maga véleményének hangot adnia, mégsem éreztem soha még ennyire erősen, hogy mások az én mondandómat is megfogalmazzák. Ezért is bánt, a szó szoros értelmében fájdalmat okoz, hogy másokat - a terjedelem végessége miatt - nem tudtam megszólaltatni: legalább itt és most újra kellett volna alkotni azt a kört, amely tálán a legközelebb áll a magyar kultúra teljességéhez. Nem sikerült - nem sikerülhetett, s feltételezhetően nem is egyszerűen a mostani lapszám terjedelmének végessége miatt. Mert bármennyire is azonos élmények, gesztusok kötik össze mindazokat, akik llia Mihállyal kapcsolatba kerültek, kapcsolatuk annak a személyessége miatt különbözik is egymástól. S eljuthatunk-e a nyilvánosság előtt a személyesség teljes feltárásához? Alighanem éppen a személyesség jogainak „visszaállítása” jelenti Ilia Mihály egyik titkát - ezen keresztül jutott-juthatott el a maga irodalomszervező-kultúrateremtő eredményeihez. A magyar kultúra ugyanis természete leglényege szerint egy, számos megnyilvánulása azonban szemben áll egymással: kapcsolatot teremteni a különböző törekvések, elképzelések között csak a lényegig hatoló személyességgel lehet. *** Azóta, hogy tervbe vettük ennek a számnak az összeállítását, nem jártam Szegeden, személyesen nem beszéltem Ilia Mihállyal. Beszélgetéseinkben mindig az engem leginkább foglalkoztató kérdéseket hoztam szóba; most sem tudtam volna megtenni, hogy ne beszéljek erről a számról. Amióta tudom, hogy megcsináljuk ezt a számot, feladtam - legalábbis időlegesen - a tervbe vett „életút-interjú” tervét is. Korábban ő tért ki az interjú elől, jó félév óta én halogatom. Rájöttem: ez az interjú csak akkor érne valamit, ha sikerülne feltárni a személyesség előbb említett színijét. De hát van-e jogom, s van-e joga bárkinek behatolnia erre a területre? Azóta, hogy tervbe vettük ennek a számnak az összeállítását, nem jártam Szegeden, személyesen nem beszéltem Ilia Mihállyal. Amióta lapot szerkeszthetek, soha nem bántott még ennyire a lapszám végessége. - Amióta tudom, hogy megcsináljuk ezt a számot, feladtam a tervbe vett „életút-interjú” tervét is. Jó féléve, hogy a szerkesztőségbe beérkező kéziratokat olvasva folyton arra gondolok, maga az „érintett” miképpen is „bújik ki" ebből a számból, az óhatatlanul állóvá merevedő képet miképpen töri szét egy egyszerű ,Mogy vagy?”-gyal. Amióta tudom, hogy ezt a számot megcsináljuk, állandóan azon töröm a fejem, mikor is megyek újból Szegedre; mikor merek ismét Ilia Mihály szemébe nézni. Jó ideje tudom már, hogy a szerkesztőnek a mások írásainak közlésével kell a maga véleményének hangot adnia. így van ez most is, ezért a magam és a szerkesztőség tagjainak, munkatársainak nevében ezzel az összeállítással köszöntőm, köszöntjük a hatvan esztendős Ilia Mihályt. Éltesse az Isten sokáig! Fűzi László 128
