Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1. szám - Kiss Gy. Csaba: Történet egy szigorú korból - szelíd befejezéssel
- Erőszakos összetűzésre nem emlékszem Baján. Másnap újra fölvonult az ifjúság. A Vaskúti laktanyához mentünk. Magyar katonaság volt elhelyezve a laktanyában. A katonaságot is a forradalom mellé akartuk állítani. De ott sem történt semmiféle incidens. A tüntetés vezetői, szervezői óvták a tömeget, hogy ne menjünk túl közel, ne közelítsük meg nagyon a laktanyát. A laktanya kerítésén belül, velünk szemben katonák voltak fölsorakozva fegyverek mögött.- Mekkora volt ez a tüntető tömeg?- Nehéz így utólag megbecsülni, de érzésem szerint több ezer fiatal vett benne részt. Elsősorban középiskolások voltak, és többen a város lakói közül. Munkások, fiatalok, és idősebbek is. A címerétől megfosztott magyar zászlót lobogtattuk, és jelszavakat kiabáltunk, énekeltünk.- Mi következett azután? Ki-ki hazament a szüleihez, vagy ott maradt?-A tanítás szünetelt, én úgy emlékszem, október 28-án volt arra lehetőség, hogy hazautazzunk. Voltak olyan hangok a városban, hogy menjünk Budapestre, és kapcsolódjunk be az ottani eseményekbe, segítsük a pesti fiatalságot. De tanáraink féltettek bennünket ettől, hiszen felelősek voltak értünk, és azt mondták, hogy aki akar vagy tud, utazzon haza a szülőfalujába, lakóhelyére. így én hazautaztam Bajáról Dunapatajra hajóval. Akkor még volt rendszeres hajójárat, úgy emlékszem, hogy a Petőfi nevű gőzhajóval utaztunk haza.- Többen voltatokpatajiak?- Nem. Patajról csak én voltam egyedül, de többen utaztunk azon a hajón. Arra emlékszem, hogy félúton Baja és Ordas között a dunántúli oldalról meg akarták állítani a hajót. Egy-két személy - nem tudtuk, kik voltak — a hajó lobogói ellen emeltek kifogást. A hajón volt valami jelzőzászló, piros színű, és a fegyveresek felszólították a kapitányt, hogy most már ideje lenne bevenni a hajón azt a piros színű zászlót. Miután ez megtörtént, mehettünk tovább. Ezután Dunapatajon voltam, és rádión keresztül követtük az eseményeket. Itt éltem meg az orosz csapatok bevonulását, a Nagy Imre-kormány megdöntését, a forradalom leverését.- Patajra nem jöttek be az oroszok ?- Patajon orosz katonák nem voltak. Arról hallottam, hogy a nagyapám is részt vett a tanácsházán levő iratok égetésében, de én nem voltam ott.- Mikor kerültél vissza a tanítóképzőbe?- Úgy emlékszem, valamikor november közepén vagy végén. Előtte kaptam egy értesítést, hogy jelentkezzem a tanítóképző intézetben, mert újra indult a tanítás, így osztálytársaimmal együtt ’56 végén, tél elején újra megkezdtük ismét a tanulást.- Változatlan létszámban'? Nem disszidált senki?- Akkor mindannyian megjelentünk, de ’57 januárban-februárban 4-5 osztálytársunk elhatározta, hogy él a lehetőséggel, és elhagyja az országot. Akkor még el lehetett menni.-Milyen volt ekkor a hangulat az iskolában?- A diákok között általános volt a kiábrándultság és a csalódás.- Volt közöttetek olyan, aki akkor - tehát ’56 novemberében, decemberében, ’57 januárjában - helyeselte az orosz bevonulást?- Ilyenre nem emlékszem. Az egész osztály helytelenítette az orosz hadsereg közbelépését, és a magyar forradalom, illetve szabadságharc vérbefojtását. Ezért osztályunkból jópáran; öten, hatan - akik közelebbi barátságban voltunk —, bizonyos alkalmakkor találkoztunk, és arról beszélgettünk, hogy ez mekkora csapás a magyar nép számára, ezt nem lehet a végtelenségig eltűrni, ez ellen valami úton-módon kellene tenni valamit a jövőben.- Ezek az osztálytársaid bajaiak voltak, vagy pedig a kollégiumból? 80
