Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1. szám - Kiss Gy. Csaba: Történet egy szigorú korból - szelíd befejezéssel

szakban éltünk. Nem tartoztam a kitűnő tanulók közé, de nem is álltam bukásra egyik tantárgyból sem. Átlagos, jó eredménnyel végeztem el 1956 nyarán az első osztályt. így indultam neki a második osztálynak 1956 őszén.- Természetesen internátusbán laktál?- Igen. Kollégiumi elhelyezést nyertem, ahol valóban úgy volt, ahogy ígérték, minimális összegű térítést kellett fizetni, kezdetben 75,— Ft-ot havonta. A tanítóképző intézetben éltük meg az ’56-os eseményeket; az ’56-os forradalmat és a magyar szabadságharcot, amely eléggé emlékezetes a számomra, annak ellenére, hogy még 16 éves sem voltam. Előtte is voltak nevezetes események: a tavaszi nagy árvíz, amikor tevőlegesen is részt vett a kollégium, illetve az iskola a lakosság segítésében.-Amikor a Mohácsi-szigeten kiöntött a Duna?- Igen, akkor Baja alacsonyan fekvő részeit is elöntötte az ár. Több alkalommal előfordult, hogy az árvíz idején éjszaka riasztották a kollégiumot, és teherautókkal mentünk, segítettünk a lakosoknak az ingóságaik mentésében. Előzőleg az árvíz- védelmi munkálatokban is alkalmaztak bennünket homokzsáktöltésre, de amikor azután már a helyzet komolyabbra fordult, a lakosság mentésében.- Szeptemberben mentetek vissza a kollégiumba, a tanítóképzőbe. Milyen volt akkor a hangulat közöttetek?

A budapesti események híre oda is eljutott hozzánk, az iskolához, illetve a kollégiumba. A Petőfi kör működése, és a forradalmi eseményeknek az előszele, érlelődése is begyűrűzött. Már szeptember végétől, október elejétől mi is gondoltunk arra, hogy itt valami fog történni. A tanáraink is észlelték, hogy a diákság hangulata nem olyan már, mint egy-két évvel azelőtt, megpróbáltak bennünket óvni, terelgetni, hogy ne bonyolódjunk bele semmilyen, úgymond meggondolatlan tevékenységbe.

Közvetlenül az október 23-át megelőző napokban a kollégiumban valamilyen járvány tört ki. Egy-két betegség fordult elő, és ezért az orvos lezáratta a kollégiumot, és karanténszerű körülmények uralkodtak. Ilyen helyzetben jutott el hozzánk a budapesti események híre. Azon a napon — október 23-án — sem mehettünk ki a kollégiumból, nem mehettünk az iskolába, mert egészségügyi zárlat alatt álltunk, és arra voltunk kényszerítve, hogy hallgassuk a rádiót, abból értesültünk a budapesti eseményekről. 24-én vagy 25-én este Bajára is átterjedtek a forradalmi események, a bajai iskolák fiataljai kivonultak az utcára, magyar zászlókat vittek, hazafias jelszavakat skandáltak. Megjelentek a kollégiumunk ablakai előtt, és mi meglepődve - bár számítottunk valamire - hallgattunk és néztük a történteket, de mi sajnos be voltunk zárva a kollégiumba. Lekiabáltuk, hogy nem mehetünk ki. De olyan nagy volt a bajai ifjúság lelkesedése, hogy a kollégium tagsága elhatározta, mi is kimegyünk és részt veszünk a tüntetésben. így kapcsolódtunk bele.- Kikkel voltál együtt az internátusbán, hová valósiak voltak az osztálytársaid?-Általában Bács-Kiskun megyeiek, de voltak Tolna megyéből is az osztálytársaim között, legtöbbjük faluról jött, paraszt és értelmiségi családokból.-Esti végül mit csináltatok?- A folyosón levő hatalmas gipsz Sztálin-szobrot ledobtuk, kiözönlöttünk az utcára, és beálltunk a tüntető ifjúság sorai közé. Végigjártuk a város nevezetes pontjait, iskoláit. A posztógyárhoz mentünk, ott egy idősebb iskolatársunk elszavalta a Nemzeti dalt, majd különböző szónoklatok hangzottak el. Az első egy-két nap így zajlott le Baján az 1956-os forradalomban.- Tehát nem volt semmiféle összetűzés?

79