Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve (Vázlat-féle Ilia Mihályról)
szakra visszatekintő emlékezés mára már lehetővé teszik, hogy legalább a főbb folyóirat-történeti tendenciákat, arculati változásokat fölmérjük. Az első, ami - a lap külső képének, tipográfiájának változásán túl - szembeötlik, az a munkatársi gárda radikális átrendeződése. E vonatkozásban két tendencia látszik lényegesnek. Egyrészt a lapból végleg kiszorultak a korábban túlsúlyos szerepű helyi újságírók, alkalmi toliforgatók, az ún. helyi szerzők. Azok, akik addig változó mértékben ugyan, de provinciális színezetet adtak a Tiszatájnak. Másrészt viszont megjelentek, ill. rendszeres jelenlévők lettek a lapban a magyar szellemi élet olyan alkotói, akiknek teljesítménye szellemi életünk egész mezőnyéhez mérve is jelentős, esetenként kimagasló volt, de nem Szegeden éltek. Ez utóbbi csoport persze maga is több vonulatot rejt magában. Rendszeresen megjelenő munkatársak lettek az úgynevezett népi irodalom még élő klasszikusai (pl. Illyés Gyula, Németh László), derékhada (pl. Csoóri Sándor, Kormos István), sőt akkor fiataljai is (Kiss Benedek, Utassy József, Kovács István stb.). Mellettük nagy súllyal megjelentek a lapban a kisebbségi magyar irodalmak alkotói is, akik részben saját írásaikkal, részben a román, szerb, szlovák stb. irodalmak fordítóiként és szemlézőiként egy Magyarországon addig kevéssé ismert, ám e térségben kulcsfontosságú világot jelenítettek meg. (A névsor Kovács Vilmostól, mondjuk Tamás Gáspár Miklósig meglehetősen hosszú, itt vissza nem adható.) De az új összetételű munkatársi gárdához tartozott a magyar szellemi élet jónéhány nem-népi beállítottságú jelentős alkotója is — elég talán Pilinszky Jánosra, vagy Vas Istvánra utalnunk. S ezeken túl, egy újabb vonulatként megemlítendő egy nívós, célirányosan szerepeltetett nem-irodalmár szakember gárda is, amelyik történeti, néprajzi, művelődéstörténeti, sőt régészeti írásokkal tette kerekké a lap arculatát. Itt Vekerdi Lászlótól Für Lajosig és Kiss Gy. Csabáig terjed a skála, neves szerzők s hasznos névtelenek váltogatták egymást, mindenkor meghatározott cél érdekében. A munkatársi gárdának ez a komoly átrendeződése természetesen egy mélyebb változásnak a jele. Más karakterű, más fölkészültségű és érzékenységű szerzők szükségképen más lapprofilt eredményeznek. A Tiszatáj esetében is jól látható, hogy e változások következtében a lap egy eklektikus színezetű, a divergáló tendenciákat kiegyenlíteni nem tudó, s végső soron lokális jelentőségű folyóiratból egységes karakterű, s népi irodalmat megjelenítő folyóirattá vált. Szerzői is, az érvényesített tematika is mutatják ezt. Nemcsak Illyés és Németh László sok fontos írása, Nagy László, Kormos István, Csoóri Sándor s mások versei jelentek itt meg. De rendszeresen, koherens formában jelen volt az a tematika is, ami a népi érdeklődést adta: a különböző országokba széttagolt magyar etnikum összetartozásának tudata, az ún. népi műveltség, a népesedési problémák, a Kelet-Európa-érdeklődés, a történeti problémák iránti-fogékonyság stb. Ezt Ilia egy Nikolényi Istvánnak adott interjúban, még 1973-ban, nyíltan vállalta is: ,A szerkesztői munkában — mondta ekkor — fokozott figyelmet fordítunk a »népben, nemzetben« gondolkodó, [...] erősen közösségi, közéleti irodalom közlésére, kritikai fogadtatására, méltatására”. (Dél- magyarország, 1973. máj. 13.) Hallgatólagosan a népiek reprezentatív folyóiratának tekintette a Tiszatájat a hivatalos kultúrpolitika is, s minden jel szerint lényegében így fogadta a lapot az olvasóközönség is. A Tiszatájnak ez a népiekkel való indirekt azonosítása azonban félrevezető, és — mint minden ámyalatlan, sommás ítélet — elfedi a kulturális szerveződés mélyebben fekvő, lényeges folyamatait. Elfedi Ilia Mihály teljesítményének valódi karakterét, igazi - mélyebb — újdonságát. Azokat a vonásokat, amelyek - a lapból kielemez- hetően — túlmutattak a népi törekvések egyszerű újjászervezésén, fórumhoz juttatásán (s amelyek Ilia lemondásával utóbb háttérbe szorultak, megakasztva egy lehetséges fejlődési tendenciát). Elfedi, hogy itt egy a népiből kifejlődő, annak 75
