Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1. szám - Galgóczi Erzsébet: Vidravas (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál)

kusnak József Attila nevezetes mondását — „az igazat mondd, ne csak a valódit” — így sikerül a talpáról a fejére állítani: „az igaz és a valódi perében - hadd álljunk (lábhoz tett fegyverrel) a valódiság pártján.”

A másik kritikus szerint a regény „sajátos új-sematizmusba csúszott át... írásának fel-felfeslő szövetét minduntalan pőrén politikai - olykor azonban éppenséggel záp — patronokkal tűzdelte tele,,bátornak’ vagy pikánsnak vélt, ámde kiérleletlen, ellenpontozás nélküli és nem egyszer anakronisztikus mondatokat-félmondatokat adva a szereplők szájába... Szájbarágós túlpolitizálás... Mindenfajta .irodalmiság’ és ,művésziség’ helyett egyfajta szikár zsurnál-naturalizmus jellemzi”, s a pozitív ellenpéldát abban a Mocsár-könyvben jelöli meg, az Égő arany-ban, amelynek a megjelenését másfél évtizeddel korábban ugyanez az apparátus igyekezett tűzzel- vassal megakadályozni, s ugyanúgy, mint a Vidravas-ét. De 1989-ben ugyanebben a folyóiratban megjelent egy visszatekintő írás is a regény fogadtatására, amely — igaz, már a rendszervádtozás folyamatában - így jellemezte azt a hatást, amit a Vidravas öt esztendővel korábban kiváltott az olvasóiból: „Az emberek döbbenten olvasták és adták kézről-kézre. Hogyan jelenhetett ez meg? Ennyire kimondani az igazságot?! Mert hiszen az már a hatvanas évek közepe óta szokás volt, engedélyezett... hogy valamennyit kimondanak az igazságból. De hogy az egészet, ilyen nyersen, festetlenül?” — Idéztem azt a mondatot, amelyben Galgóczi Erzsi összefoglalta írói ambícióját: nézeted szerint mennyire és miképpen tudta megvalósítani életművében ezt az ambíciót?

RP: - Azt hiszem, amit Galgóczi Erzsébet csinált, nagy érték. Nagyra tartom ma is, noha nincs divatban. A legkülönbözőbb emberek szerették. Például, hogy két olyan írót mondjak, aki nagyon távol áll tőle: az egyik Ottlik Géza, aki ebből a nemzedékből őt tartotta a legtöbbre, és a másik, aki aztán igazán távol áll tőle, írásai jellegével, Nádas Péter. Egyébként ő beszélt a temetésén, emlékszel? Ensze- rintem, ha valaki a magyar élet valóságát 1950 és 80 között az irodalomból akarja megismerni, bízvást fordulhat Galgóczihoz, mert a paraszti világnak és annak az értelmiségnek az életét, amely a falusi sorból jött föl, a „fényes szellők” nemzedékét, azt nagyszerűen megírta, Galgóczi jó író, nagy baj volna, hogy ha a mai világban bármilyen oldalról, akár esztétikai, akár politikai oldalról támadnák, elvetnék a munkáit.

77