Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve (Vázlat-féle Ilia Mihályról)

nek kissé avantgárd viselkedése, szabadszájúsága, az egyetemi tekintélyeket nem tisztelő gesztusai nagy hatással” voltak tanítványaira, így Iliára is. „A modern világirodaimat is tőle tanultuk — vallotta erről később —, a tankönyvek és irodalmi szabályok elvetését is ő csöpögtette belénk.” Ugyanez, ti. a meglehetősen zárt viszonyok oldásában-lazításában játszott szerepe hívta föl a figyelmet Baróti Dezsőre is. O ugyan „nagyvonalúságával”, lezserségével közmondásos személyisége volt a szegedi egyetemnek, mégis nagy hatása volt. A „magyar irodalmat erős francia kitekintéssel tanította, Radnótiról és a szegedi fiatalokról élményközeli előadásokat tartott”. S ezekben az egyáltalán nem könnyű években is megmaradt benne valami abból az emberi szeretetreméltóságból, amelyet korábban Radnóti Miklós és Sík Sándor is méltányolt benne. Mint 1955/56-os rektornak pedig személyes része is volt az egyetemi légkör javulásában, az 56-hoz vezető „olvadásban”.

Merőben más, de nem kevésbé fontos — visszaigazoló, erősítő — szerepe lett Ria életében az etnográfus Bálint Sándornak is. Vele csak valamikor harmadéves korában ismerkedett meg, mert addig Bálint Sándor nem taníthatott, az Egyetemi Könyvtárba száműzték. Óráira kezdetben Ria csak másodmagával jár — a néprajz iránt kevesen érdeklődtek. De ez a periférikusnak ígérkező kapcsolat számára meg- intcsak gyümölcsöző lett. Néprajzi érdeklődése, amely szemléletének szerves és tartós eleme lett, itt nyert szakszerű alapokat. A Bálint Sándorral folytatott gyakori beszélgetések pedig emberileg is erősítették: „tápaiságának” vállalására késztették. Hamarosan „kedves tanítvány” lett, akit a professzor igen közel érzett magához.

Az ötvenes évek szegedi egyeteme persze meglehetősen felemás világ volt; az általános kulturális deformálódás az egyetemet sem kerülhette el. De az egyetemi autonómia maradéka is biztosított némi különéletet, valami védettséget. S az 1953-as kormányforduiat nyomán kibontakozó „olvadás” éppen Ria egyetemi éveiben kezdte meghozni gyümölcseit. Elénkebb, elevenebb lett az egyetem belső élete, szürke évek után tehetségesebb, aktívabb évjáratok is jelentkeztek. Évfolyamtársai, ha kiugró, nagy teljesítményt nem is tudnak fölmutatni, egészében tisztes szakmai nívót képviseltek. Közülük Krupa András néprajzos, Dienes Erzsébet nyelvész, Beck Zoltán néprajzos, Juhász Antal néprajzos lett, de akad közöttük majdani könyvtári igazgatóhelyettes, tanítóképzői igazgató stb. is. Évfolyamtársa volt Gál Julianna is, aki később nemcsak jó tanár lett, de felesége is — életének nehéz időkben is támasza. Fölsőbb és alsóbb évfolyamokon pedig szintén számos későbbi kiváló szakember is formálódott. Közülük néhányan ma is jól ismertek (Grezsa Ferenc, Szederkényi Ervin, Széles Klára, Czigány Lóránt, Kovács Sándor Iván, Kaposi Márton, Bíró Ferenc, Kulcsár Péter vagy Szabó Ferenc), már mutogatták oroszlánkörmeiket.

Az egyetemi évek mérlege, mindent összevetve, feltétlenül pozitív. Kialakult műveltsége egyetemen megszerezhető alaprétege, megismerkedett az önművelés, a filoszlét technikáival, ambíciói irányt kaptáit. Kiderült, érdeklődése az irodalom, a néprajz és a történelem háromszögében mozog, s erős benne a készség ezek egymás- ravonatkoztatására, összekapcsolására. A parasztfiú értelmiségivé szocializálódott, a nehéz politikai körülmények között is kiformálódott önmaga továbbépítésére képes kulturális egyénisége. S ami különösen figyelemre méltó, elkerülte a Janicsár” lét veszedelmeit, amelyek pedig — mint Tóth Béla regényéből is tudható -, az egyetemre került első paraszt- és munkásfiatal-nemzedéket szükségképpen jellemezte. Az új elit kinevelése ugyanis — a korábbi korszak súlyos társadalmi igazságtalanságainak jóvátételén túl — súlyos társadalmi problémákat is fölszínre hozott. A mobilitás alanyai deformáló, személyiségtorzító összefüggésekbe kerültek bele. Általános volt pl. más társadalmi csoportok fiataljainak diszkriminálása, a személyiség legbenső rétegeibe pedig - a totális megújulást erőszakolandó — durván beavatkoztak. Jellemző e tekintetben, hogy Ria Mihály egyik diáktársa, az egyik kiebrudalt pro59