Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Géczi János: Munkaleírás

5. Átfutás

Zsúfolt szócikk, a többiek között, trottőrbarnán, félvászonkötésben. Vallomás, ahogy egymás mellett a kalauz, az elbeszélhetetlen történet, az útvázlatok, piros Faber-Castell, eladott szakszervezeti könyvtár, feltekercselt, előhívatlan sétanapok, ez az aljasságokkal félkövérre kitömött kisváros, és a hol pormacskák között harákoló, kóchajú, hol hátul, a kisudvaron zsakettben hányó, hol szétkönyökölt, de mindig négy szótagú Magyarország. Ja, még műforma, lakótelep, átfutás.

4.

Hegymászós akaratok. (A háttérben viruló természetszépe, pirospozsgás leány, felülről múzsa, alulról szajha; s a ligetfák alatt pufi gyermekek, akár a bolondgombák + egy történész.)

3. Mákmag

Meghatározható, mint bármely európai faj, házi Linné kell hozzá, aki szemügyre veszi. És lát benne egy elveszejtett műhelyt és egy másikat, amely mint mágnesgóc köré a lüktető vasreszelékdarabok, önkéntesen áll a mintázatba. És lát benne az egyes és többes szám szerinti valamennyi igei és főnévi állapotot, némelyik üvegesre legendásodva, másik visszaszáradva, éppen mákmagnyivá. A házi Linné óvatos fajleíró, csinálja a saját lényeget, odarajzol hát neki egy tanszéket is, egy törpakadémiát, kunkori bajuszát, sodrott gatyamadzagút.

De abban a készenlétben, ahogyan a papírlapra hajol, az arca az Isten igazi arca.

2. Jogar

Ha közelhajolsz, ha nagyon ráhajolsz, a mákmag felszínén kráterek vannak. Hasonlatosak a Holdéhoz, vagy bármely, a tejútban régen kerengő, légkör nélküli égitesthez. Azokba csapódnak be így a gyűrűs krátereket maguk után hagyó meteoritok — a mákszem felszínét is szétbombázta valami ismeretlen, izzó űrkőzet, még akkor, amikor a mákgubóban volt. S most e gyűrt-dúlt hamvaskék táj egyszerre a múlt maradványa és a jövő hírelője, de hogy mi és mennyi benne a mák magja, azt talán csak akkor, ha majd kicsírázott, felnőtt s jogarjában új magvakat érlelt.

36