Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Géczi János: Munkaleírás

ek védetté nyilvánították közönséges lemminggé, máskor csupán kakukknyál, csapzott vegetáriánus jávorszarvas, szögvas a képnek. És, ha nézem a félig fölépült kerti házam ablak nélküli falának dőlve ezt a szuszogó Tihanyt, velem, természetesen, szobányi könyvem, terasznyi íriszem, vagy nyolcszáz rizlingtőkém, az Iskolakultúra, nőm, egy iliám is, áld pediglen hol adyzgató tanulmány, hol zöld hüllő, közönséges lemming, kakukknyál, csapzott vegetáriánus jávorszarvas. Bonyolult. Szeretünk lenni.

3. Baj

A fénnyel mindig baj van, akárcsak a tőmondatokkal. A félhomályok és a körmondatok jobbak, suttogja számos pályaviselt. Most, amikor fentről, kicsit még haránt, de hamarosan, amennyiben éppen elfér egy ikezett cselekvés, éppen a tetőről, valahonnan a hámló kéménybőr és az acélfekete csókák közéből. Azonban: kitekerve. A lasponyás, tenyérnyi, zizegő foltok - harmattól elnehezedve hullnak, suhannak alá reggelente a kőtéglányokkal kirakott belső udvarra —, a csúnyahangú énekesmadarak, bizony, bizony. Holott csak a fényről, a bajról, esetleg a mondattanról, meg arról a pici csillanásról, amely a hasítékban fennakadhat egyszer, s hogy fenn is fog, arra, tudom, nem hiába várok. A valóság majd csak átömlik a nyelvbe, egyszerűen, ahogy most, ez a hasonlító - holott akkor, jaj, véres lesz, ha egyáltalán lesz, a hasonlított.

4. Most

A döntő rész áll. Mint - akkor - a pártbizottság előtt a tulipánok. Hogy aztán kirugdaltuk valamennyit? Megtörténtünk, és éppen így. Attól még kirúgták, a hagymákat is kiforgattuk, holott azok mindegyike is ártatlan volt. Ez most összeköt. Olyannak, éppen annyira, talán se kevesebbnek lenni, mint a tápai penge tömegének, se többnek, mint egy másságban a tétovaságnak, igen, az a jó. Akkor. Most.

5. Már mindig

Ha betelepszünk megint a hagyományba, elkezdődik a beszélgetés, amelyben aztán lehet mindenfélének lenni, eltalálva is, akár a hajnali havazás által az elmaradt hattyú. Egy nádfonatos karosszéket akarok, olyan méltó hajlásút, amely megtámasztja a tarkót és tartja a két nehéz kart. Meglehetősent. A helyzet alkalmas: alkalmassá tettük. Fecsevegjünk, Prága parkjaiban a galambok kivételével semmi madárral nem találkoztunk, a gótika a régi, mindenhol, igen, azok a rohadt szívek, elvégre bármikor följelent bárkit egy-egy mocskos szájú mondat, ha lehet, akkor egyszerre szeretnék cigány, nigger, zsidó, tót lenni, no és egy cím is, amelyet mint lőlap közepében a tízest, már mindig eltalálnak.

33