Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Zelei Miklós: Videofemina Hungar Ica (elbeszélés)

Belső ellenséges csoportokról kell beszélni. Teljesen természetes ez a jelenség, nem társadalmi anomália. Bázisuk nem szélesedik, közvetlen befolyási körük nem nő, de kiadványaik révén, a külföldi rádiók révén szélesebb körhöz juttatják el a nézeteiket, mint korábban, ami a belpolitikai stabilitást nem befolyásolja, de küzdenünk kell ellenük! Azért húzom alá ezt újra, mert a múltkori tájékoztatóról kiforgatott hírek jutottak vissza hozzánk. Csak szilárdulni fog a fegyelem, erősödni a pártegység, fokozódni a rend, ha azok, akik nem velünk gondolkodnak együtt, megválnak tőlünk. A külföldről támogatott belső ellenség tevékenysége külpolitikai érdekeinket sérti, rontja a szocialista Magyarország nemzetközi megítélését.

A portugálok építették a házakat a gyarmatbirodalom virágkorában. Arról nevezetesek, hogy a legnagyobb forróság idején is tartják a 18-20 fokot. Most a csehszlovák papíripari dolgozók laktak bennük. A harcosok senkit nem ölnek meg. Mindenkit a folyóhoz, a dzsungelbe vezető hídra hajtanak. A papírgyár asztalosműhelyében is fehérek dolgoznak. Ketten-hárman mindig a fekete gyerekeknek csinálják a koporsót.

A szülők levágnak egy botot, akkorára, amekkora a gyerek volt, és mutatják, ekkora koporsó kell. A dobos most úgy belekavar, hogy szétrepednek a mikrofonok. A repülőhíd lába látszik, a halászcsárdával, aminek Sport presszó a neve. Szemben az esztergomi bazilika. A kupola a nyári delek remegő levegőjében elindul, és alkonyaiig az emeleti lakások ablakában lebeg. Menyasszony támaszkodik a presszó korlátjának, fagylalttölcsérből sorompót nyalogat, tüdejében egy hatalmas nyúl ugrándozik. Hét fiúnak és hét lánynak kell kilencévenként hajóra szállni, vitorlát bontani, hogy megérkezzen a pusztulásba. A Minótau- rosz elemészti minden kilencedik év fiatalságának javát. Athén polgárai borzalmas adót fizetnek, míg Thészeusz, a hős útra nem kel velük. Krétán Ariadné váija, a király lánya, akinek testvére az embertestű, bikafejű szörny.

Ariadné, a bor istenének szeretője, szüretkor meztelenül hempereg a szőlőfürtökön, s kacagva, tapsikolva, gyönyörű testével préseli ki a mustot, miközben a szőlőmunkásokkal hágatja, és feleségükkel bájoltatja magát. És, kérem, a Minótaurosz se egy főkönyvelő. Ha megszámolta az adóba jött fiatalokat, és bevadulva a megterhelő szellemi munkától, nem kevésbé az ifjúság üde illatától, gyilkolni kezd, már nem veszi észre, hogy mialatt zeng az István király, a Hunyadi László, a Bánk Bán, a hős Thészeusz kedvéért, a szerelmes Ariadné kitálja a kiskaput, amely varázslatos módon, a börtönútvesztő legbelső köréből Kréta piacára nyílik. Ébben a pillanatban két-három fiatal mindig kiszökhet. Az angyalok pedig fordában röpülnek az ég meg a magyar csatamezők között, és a tisztiszolgák bőröndöket hoznak be, a hangverseny közönsége gatyára vetkőzik, a bőröndökből előveszik a zsinóros atillákat, bíborszín fürdőköpenyeket, Ariadné koszorújának fényében felöltöznek, a gyászindulók hangjainál lovaggá ütik egymást, megindultan pezsgőt bontanak, és csillogó szemmel bámulnak:

Más athéniak ellenben úgy beszélik, hogy Thészeusz megküzdött a Minótau- rosskal. Az összecsapást ketten élték túl: a Minótaurosz és Thészeusz becsülete. Ennek köszönhetik az athéni fiúk és lányok, hogy kilencévenként, amikor sokan elpusztulnak közülük, néhányan meg is menekülnek. A nagyhírű szofisták az esemény jó oldalát domborítják ki, jáiják körül.

19