Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Kőhegyi Mihály: A telepítésekről őszintén (Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között)
Kőhegyi Mihály A telepítésekről őszintén Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között A ................................................................. A. A. magyar történettudomány hosszú ideig azt a véleményt sugallta és képviselte, hogy a magyarországi németek II. világháború utáni kollektív büntetését és az ebből fakadó kitelepítést a magyar kormány kizárólag a győztes nagyhatalmak kötelező érvényű határozatai miatt rendelte el, illetve hajtotta végre. A levéltári források csak szűk kutató szakembergárda számára voltak hozzáférhetőek, s csak a párttállam hatalmának lassú hanyatlása tette lehetővé a széles körű kutatást, melynek nyomán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez az állítás hamis, sőt egyenesen ellentmond a forrásokból levonható következtetéseknek. Igaz ugyan, hogy a kitelepítéseket a nagyhatalmak közreműködése nélkül a magyar kormány nem hajthatta volna végre, de ma már aligha kétséges, hogy illúziónak bizonyult az az elképzelés, mely szerint a nemzetiségi problémáik megoldása a kisebbségek anyaországba történő át- és kitelepítésével oldható meg, sőt az is nyilvánvaló, hogy ezek a telepítések antidemokratikus, antihumánus büntetőakcióként történt végrehajtásuk miatt újabb feszültségeket teremtettek. Az 1960-as évek elejéig „nem illettek” a telepítésekről beszélni, ám a német történészek és a kitelepítettek visszaemlékezései nyomán, annak folyamányaként az 1970-es évek közepén, második felében az e témakörben folytatott kutatások - egykorú szóval élve — a megtűrt kategóriába kerültek, hiszen a világszerte újra fellángoló nemzetiségi konfliktusok a kérdéskörrel való szembenézésre kényszerítették a történészeket, ami a nemzetiségi kutatások nagyarányú fellendülését hozta magával. Az igazi áttörést a 80-as évek második felében hozzáférhetővé vált területi levéltárakban őrzött közigazgatási és szakigazgatási irategyüttesek kutatásaJhozta meg, mely kisebb-nagyobb tanulmányok egész sorát (Bognár Tibor, Tóth Ágnes, Szarka László), s végül összefoglaló könyvek tucatját (Balogh Sándor, Bellér Béla, Erdmann Gyula, Fehér István, Füzes Miklós, Komanovics József, Kővágó László, Polányi Imre, Tilkovszky Lóránt, Zielbauer György) eredményezte, amelyek nyomán már ismertté váltak a hazai német nemzetiségű lakosság kitelepítésének egyes szakaszai, számbeli nagysága, és az a mód, amellyel azt végrehajtották. A tényfeltáró, az eseményeket a maga valóságában láttatni és megismertetni akaró könnyvek sorába tartozik Tóth Agnes most megjelent műve, melynek megírásához komoly segítséget jelentett, hogy szerzője egy olyan levéltárban dolgozik (Bács-Kis- kun megye), melynek területe erősen érintett volt a telepítésekben. Nagyot lendített a végső megfogalmazáson, hogy az 1992/1993-as évben a "Collegium Budapest" ösztöndíjasaként az Országos Levéltár anyaga és a túlnyomórészt az Országos Széchényi Könyvtárban található napilapok, valamint a témában megjelent külföldi könyvek is hozzáférhetővé váltak számára. 95
